Függőséget okoz, megbetegít, halálos vége lehet, ideje tehát szabályozni, korlátozni.
Ismerős? A Facebook anyavállalata, a Meta elleni amerikai gigabírság (pontosabban: peren kívüli megegyezés) nyomán a világsajtóban sok helyen a Meta „dohányipari pillanatáról” írtak. Ez nem puszta újságírói fogás: a felperesek egyik képviselője, Rob Bonta kaliforniai főügyész is erről beszélt.
Lehet, hogy a fejét csóválja az olvasó, főképp ha dohányosként untig eleget találkozott a roncsolt tüdők vagy a daganatos szájüregek képével a cigarettásdobozokon. Egy közösségi hálózat talán mégsem okoz betegséget vagy halált? Pedig nincs szó túlzásról. Az USA-ban folyó per megdöbbentő képei közé tartoztak azok, amelyeken a bíróság előtt tüntető szülők molinót tartottak a kezükben a halott gyermekük nevével, némelyikük a fotójával. A 11 éves Giovanni, a 13 éves Bubba, a 14 éves Englyn és majdnem 600 társuk annak tragikus példája volt, ami miatt négy amerikai állam főügyészei 29 (eltérő politikai színezetű) állam képviseletében pert indítottak a kaliforniai Oaklandban: a Meta szándékosan olyan funkciókat épített be a Facebookba és az Instagramba, amelyek függőséget és káros hatásokat okozhatnak a fiataloknál.
A dohánybiznisz
A dohányzásról viszonylag későn derült ki, hogy káros az egészségre. Az egyik első publikáció 1950-ben jelent meg egy brit szaklapban a tüdőrák, a szívbetegségek és a dohányzás összefüggéséről. 1954-ben a brit, 1964-ben az amerikai kormány adott ki hivatalos figyelmeztetést. Az USA-ban az 1950-es évek közepétől kezdték perelni magánemberek a dohánycégeket, de nem jártak sikerrel. A helyzet akkor változott meg, amikor az USA tagállamai indítottak pereket arra hivatkozva, hogy a dohányzás okozta betegségek miatt nőnek az egészségügyi kiadásaik. Ennek lett a következménye, hogy 1998 végén az államok többsége megegyezést kötött a négy legnagyobb (az amerikai piac 97 százalékát lefedő) dohányvállalattal. Hamarosan a kisebb piaci szereplők is csatlakoztak.
A megállapodás alapján korlátozták a reklámokat, feloszlatták a dohányipart támogató intézeteket. A vállalatok belső dokumentumokat tettek nyilvánossá (ez az, amit a Meta most elkerült), hozzájárultak a fiatalok felvilágosításához, és nem utolsósorban évenként ismétlődő kifizetéseket ígértek az államoknak. Arányaiban (a cégek piaci értékéhez képest) a pénzbüntetés nagyobb volt, mint most a Meta esetében. De a dohánybiznisz azóta is nyereséges. Nagyon úgy néz ki, hogy e tekintetben is helytállónak bizonyulhat az összehasonlítás a Meta mostani ügyével.
Abban sem sántít a hasonlat, hogy a kilencvenes években azzal érveltek: a cigaretta függőséget okoz, de a dohányipar ezt tagadta, noha tudatában volt az igazságnak. Erre rímel, hogy a cikkünkben említett Los Angeles-i perben a károsult lány ügyvédje a függőség tudatos megtervezésével vádolta a Metát.
A megállapodás alapján korlátozták a reklámokat, feloszlatták a dohányipart támogató intézeteket. A vállalatok belső dokumentumokat tettek nyilvánossá (ez az, amit a Meta most elkerült), hozzájárultak a fiatalok felvilágosításához, és nem utolsósorban évenként ismétlődő kifizetéseket ígértek az államoknak. Arányaiban (a cégek piaci értékéhez képest) a pénzbüntetés nagyobb volt, mint most a Meta esetében. De a dohánybiznisz azóta is nyereséges. Nagyon úgy néz ki, hogy e tekintetben is helytállónak bizonyulhat az összehasonlítás a Meta mostani ügyével.
Abban sem sántít a hasonlat, hogy a kilencvenes években azzal érveltek: a cigaretta függőséget okoz, de a dohányipar ezt tagadta, noha tudatában volt az igazságnak. Erre rímel, hogy a cikkünkben említett Los Angeles-i perben a károsult lány ügyvédje a függőség tudatos megtervezésével vádolta a Metát.
A tüntető szülők gyerekei öngyilkosok lettek. Természetesen nem közvetlenül a Meta-algoritmusok miatt, hanem azoknak a rosszindulatú embereknek a hatására, akik kihasználták a lehetőségeket például szexuális zsarolásra (sextortion) vagy zaklatásra. Az ügyészek is hasonlókra hivatkoztak: a Facebook és az Instagram félelmeket, depressziót, öngyilkos gondolatokat kelthet a fiatalokban. Négy szóval foglalták össze az üzleti módszert: „hook, hold, harvest, hide”. Magyarán: kivetik a csalit, a lehető leghosszabb ideig a platformjaikon tartják a fiatalokat, learatják az adataikat, és eltitkolják az egészet.
Egy nő fia fényképét és közel 400, a közösségi média hatásai miatt elhunyt fiatal nevét tartalmazó transzparenst tart a Meta perének kezdetén egy oaklandi bíróság előtt.
AFP / GODOFREDO A. VASQUEZ
A Meta emiatt az utóbbi hónapokban két pert is elvesztett. Új-Mexikóban több mint 900 millió dollárt fizetett, amiért nem akadályozta meg gyermekek szexuális kizsákmányolását. Los Angelesben 6 millió dollár kártérítést ítéltek meg egy fiatal nőnek, mert az Instagram és a (Metától független) YouTube hatására kárt tett magában, ennek hátterében pedig a függősége nyomán kialakult testképzavara és szociális szorongásos zavara állhatott.
