Sokasodnak és súlyosbodnak az Európa elleni orosz hibrid háborús cselekmények: sorra hajtják végre a szabotázsakciókat a németországi áramhálózat ellen, Észtországban felgyújtottak egy Ukrajnának is szállító katonai üzemet, Münchenben megtámadtak egy drónfelderítő eszközöket összeszerelő gyárat, a balti térségben rendszeresen zavarják a GPS-jeleket, Dániában az ország állampolgárait próbálják rávenni különféle szabotázsakciók végrehajtására.
A legsúlyosabb eset a lipcsei repülőtéren történt augusztusban, amikor három, robbanószerrel megpakolt drónt találtak a hatóságok a kifutópálya közelében. Míg a NATO által is gyakran használt logisztikai központnak számító légikikötőben történteket alaposan kivizsgáló német hatóságok egyértelműen Moszkvát tették felelőssé az incidensért, a többi esetben csak feltételezni lehet, hogy a hasonló akciókért a múltban már sokszor megvádolt orosz titkosszolgálatok állnak a háttérben.
A hibrid akcióknak – legyenek azok fizikai támadások, kiberoffenzívák vagy közösségimédia-kampányok – éppen az a fő jellemzőjük, hogy nagyon nehéz, sokszor egyenesen lehetetlen kideríteni, hogy a valóságban kik állnak mögöttük. Ha nagy valószínűséggel meg is lehet állapítani a felelősök körét, akkor is ott van a lehetőség arra, hogy az érintettek azonnal és mindent tagadjanak.
