Három éve készült egy fotó innen nem messze. Hárman szerepeltek rajta: ön, Berkes Juli producer és egy oroszlánt formázó díj. A Magyarázat mindenre épp elnyerte az Orizzonti kategória fődíját a velencei filmfesztiválon. Állnak a tengerben, mindketten vigyorognak, talán az oroszlános szobor is. A mosoly nem tarthatott sokáig, a következő film csak nehezen jött össze. Ahhoz, hogy a Földszint elkészülhessen, közösségi finanszírozásra volt szükség.
A mosoly őszinte volt, de nem voltak illúzióim. Egy percig sem gondoltam, hogy ezután minden könnyen fog menni. Sem az előző filmmel, sem a mostanival nem próbálkoztunk a Nemzeti Filmintézetnél. Nem éreztem volna jól magam, ha meglátom az NFI logóját a vásznon. Ennek nem az általuk készített filmek minősége volt az oka, hanem maga a NER.
A filmintézet a rendszert jelképezte, ennek volt egy minden ízében átpolitizált szerve. Ez összeegyeztethetetlen volt azzal, amit mi csinálunk.
Szóval álltunk a tengerben, önfeledten örültünk a Magyarázat mindenre sikerének, de tudtuk, hogy a folytatás is nehéz lesz. Ennek ellenére a Földszint könnyebben jött össze, mint ahogy arra számítottunk, még ha szükségünk volt is a közösségi finanszírozásra.
https://hvg.hu/elet/20260917_reisz-gabor-foldszint-film-elozetes
Csaknem a teljes filmes pályafutása a NER-korszakra esik. A Földszint a negyedik játékfilme, a korábbiak közül egyedül a Rossz versek kapott komolyabb állami támogatást. Mielőtt végleg felhagyott azzal, hogy az NFI-nél pályázzon, hányszor, milyen filmtervekkel utasították vissza?
Másokat sokkal többször utasítottak el. Folyt erről egy kör-e-mailezés a Magyar Játékfilmrendezők Egyesületén belül, tízen felüli számokról olvastam. Nekünk csak három tervünket kaszálták el. Az egyiknél végig húzták a mézesmadzagot, egy évig támogattak a fejlesztésben, és mindvégig mondogatták, hogy nagyon szeretnék, ha ez a film elkészülne. Ez nagyjából egy időben zajlott az SZFE-üggyel, ami radikalizálta az NFI működését.
Miért lett szálka az NFI döntnökei szemében?
2018 végén kezdtem el érezni, hogy valami nem stimmel. Pedig sosem voltam az az alkat, aki a frontvonalban harcol. Aláírtam néhány petíciót, de nem álltam az első sorba. Az egyik ilyen a Kálomista-ügy volt, amikor a Kút című filmben dolgozókat egy konfliktus miatt elkezdte kirúgni más munkákból. A tiltakozást aláírtam. És akkor elérkezünk 2018-ba, bemutatták a második filmünket, a Rossz verseket, ami állami támogatással készült. Kerestek a köztévétől, közrádiótól, ám az utolsó pillanatban rendre lemondták a meghívásokat. A szöveg az volt, sajnálják, műsorváltozás és hasonlók. Akkoriban sokat gondolkoztam, mivel érdemeltem ki, hogy rákerüljek valamilyen listára.
Reisz Gáborral Velencében
HVG / Köves Gábor
