Huszonöt év rengeteg idő a felejtéshez, különösen akkor, ha erre van szükség ahhoz, hogy az ember megnyugtassa magát. Úgy tűnik, ez társadalmi szinten sincs másképp. A világ elhitte, hogy szeptember 11. nem ismétlődhet meg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az USA-ban 2001-ben történt terrortámadások után negyed évszázaddal az egyébként az utasokat gyakran igen szigorúan ellenőrző – újabban még a telefonjukba, a közösségi bejegyzéseikbe is beleolvasó – amerikai közlekedésbiztonsági hatóság, a TSA szíve is megenyhült. Szimbolikus dátumot választva az idei, huszonötödik évforduló előtt pár nappal jelentették be, hogy megkezdődik a visszatérés a „normális” állapotokhoz: az Egyesült Államok több repterén azok is bejuthatnak az utasok számára fenntartott területre, akiknek nincs érvényes repülőjegyük.
A 2001-es terrortámadások előtt ugyanis kedves amerikai szokás volt, hogy a családtagok egészen a beszállításig elkísérik szeretteiket, a kapunál búcsúztak el tőlük. De annak is megvan a varázsa, hogy ha valakinek négy-öt órát kell eltöltenie átszállásra várva egy repülőtéren, beugorhattak hozzá az éppen a környéken lakó barátai.
Az évezred elején érthető módon szigorodott a rend: amelyik utasnak és csomagnak nincs a repülőtéren egyértelműen helye, azt világszerte azonnal gyanúsnak tekintik. Így nem – illetve csak kivételes körülmények között – utazhat feladott poggyász a feladó utas nélkül, a reptér területén elhagyott táskákat gyorsan bombabiztos helyre szállítják, akinek pedig nincsen repülőjegye, annak semmi keresnivalója nincs a repterek belső, kritikus részét védő biztonsági ellenőrzésen túl. Az Egyesült Államokban ebből első körben tizenhárom reptér esetében engednek, ahol a korábban már kockázatmentesnek ítélt amerikai állampolgárok – három nappal korábban benyújtott kérelmük elfogadását követően – akkor is elmehetnek a kapuig, ha nekik maguknak semmi dolguk nincsen ott. A kapott belépő ráadásul napon belül többszöri belépésre is jogosít.
Hogy megéri-e a biztonságon lazítani annak érdekében, hogy a családtagok másfél órával később és néhány száz méterrel arrébb búcsúzhassanak el egymástól, az nem egészen egyértelmű, főleg annak tényében, hogy a TSA előzetes utaskockázat-felmérő rendszerét (PreCheck) már hosszú évek óta kritikák érik állítólagos kijátszhatóságai miatt. Az amerikai közlekedésbiztonság ráadásul legendásan létszámhiánnyal küzd, amit valószínűleg nem enyhít, hogy néhány napja az összes reptéri munkatársuk alól – szó szerint – kihúzták a széket. A hivatalos álláspont szerint a biztonságot és az utasok iránti tisztelet érzetét is növeli, hogy a biztonsági ellenőrző pontokon szolgálatot teljesítőknek ezután egész nap állniuk kell, aki pedig nem elég fitt ehhez, az keressen más munkát.
Van, ahol föl sem merül, hogy szabad-e a kedves családi gesztus érdekében picit is lazítani a fegyelmen. Például Tel-Aviv híresen biztonságos Ben-Gurion repülőterén és a világ ötödik legnagyobb utasforgalmú reptereként számontartott dubajin aligha fognak ilyen könnyítést latolgatni.

Az amerikai terrortámadások évfordulós megemlékezéseinek hatása még alig ült el a világban, amikor szeptember utolsó napján, múlt szerdán az emírségi FlyDubai légitársaság 1073-as járatának 174 utasával kis híján nagyon hasonló tragédia történt. Az első hírek szerint „összetűzésbe keveredtek” a pilóták, de hamar kiderült, hogy az Egyesült Arab Emírségekből Izraelbe tartó járat másodpilótája egészen pontosan a pilótafülkében vészhelyzetekre tartogatott fejszével támadt rá Smit Machchhar kapitányra azzal a szándékkal, hogy utána átvegye tőle a gép irányítását. A repülő két perc alatt mintegy ötezer métert süllyedt. (A járat először az általános vészhelyzetre utaló jelet küldött az irányításnak, majd a gépeltérítést jelző 7500-as transzporterkódra váltott.)
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök az eset után nem sokkal bejelentette, hogy az ománi másodpilóta „láthatóan megpróbálta a földbe vezetni” a repülőgépet. A kapitánynak azonban sikerült kinyitnia a pilótafülke ajtaját, ezzel mentve meg mindenki életét: a személyzet és az utasok a segítségére siettek, ártalmatlanították a támadót, majd a gépen utasként repülő két másik pilóta sikeresen landolt a szaúd-arábiai Tabuk repülőterén.
A megkéselt, azóta kórházban fekvő, indiai származású kapitány a hazája miniszterelnökével, Narendra Modival folytatott videóbeszélgetés során elmondta, hogy már sérülten feküdt a padlón, amikor újra erőt vett magán. „Azt mondtam magamnak, hogy még egyszer utoljára megpróbálom belülről kinyitni az ajtót.”