A hét szavazása: szeparatizmus Kanadában
Győzött a józan ész – értékelték Kanada fővárosában, Ottawában, hogy az Alberta tartományban tartott hétfői népszavazáson a résztvevők több mint háromnegyede voksolt arra, hogy maradni szeretne az államszövetségben. Emellett a szavazók kevesebb mint a negyede tartotta jó ötletnek, hogy később rendezzenek újabb, immár kötelező erővel bíró referendumot arról, hogy Alberta önállósodjon-e. A szeparatizmust Donald Trump amerikai elnök támogatta, aki a második mandátumának kezdete óta nem győzi hangoztatni, hogy a legjobb az lenne, ha egész Kanada az 51. tagállamként csatlakozna az USA-hoz. Még az sem érdekli, hogy Kanada területe nagyobb, mint az USA jelenlegi 50 államáé együttesen, és hogy az ötlet rendkívül népszerűtlen.
Trump beérte volna Albertával is: a tartomány jelentősége az ezredforduló után nőtt meg, mikor felgyorsul a kőolaj kitermelése. Kanada legnagyobb gazdasági teljesítményű tartománya továbbra is Ontario, ám az egy főre jutó jövedelemben már jó ideje előz Alberta. Klasszikus prériállamként itt jelen van az önállóság iránti vágy, ezt csak erősítette a gyors gazdasági növekedés. A szeparatizmus korábban jelentéktelen tábora erős kisebbséggé nőtt, de a célját most sem érte el.
Sokkal nagyobb az elszakadási vágy Québec tartományban, ahol az október eleji választás nyomán 12 év után visszatérhet a Parti Québécois (PQ). A párt a mandátumai számát 7-ről 59-re növelte, az eddig kormányzó Québec Jövője Koalíció megsemmisült, míg négy éve 90 mandátumot szerzett, most egyet sem. A PQ-nak emellett nem lesz többsége a 127 fős parlamentben, így nem valószínű, hogy ígéretei szerint kiírhat függetlenségi népszavazást.
Franciaország a XVIII. század végén szorult ki Kanadából, Québecet a hétéves háború végén, 1763-ban veszítette el. A kialakult brit gyarmaton, majd az ország függetlenné válása után Kanada legnagyobb területű tartományaként megőrizte nyelvi és kulturális különállását, ami gyakran politikai dimenziót öltött. Nem véletlenül íratlan szabály, hogy Kanada miniszterelnökének akkor is illik jól beszélnie franciául, ha angolszász. Az pedig természetes, hogy ha a kormányfő québeci – mint az idén márciusban a posztról távozott Justin Trudeau apja, Pierre Elliott Trudeau vagy Jean Chrétien (1993-2003) –, akkor anyanyelvi szinten tud angolul.
A függetlenség iránti vágy korábban az 1960-as évektől kezdett erősödni Québecben, a PQ-nak köszönhetően már 1980-ban tartottak az ügyben népszavazást. Akkor az igenek kisebbségben maradtak, a nemek 59,56 százalékkal diadalmaskodtak. A Kanada egységének megőrzése mellett kampányoló Pierre Elliott Trudeau például büszkén sorolta québeci francia származású őseit, majd azokat a szeparatista tartományi politikusokat, akik ír és angol felmenőkkel rendelkeznek.
Québec 1995-ben futott neki másodszor a referendumnak, az eredmény akkor hajszálon múlt. A tartomány történetében a legmagasabb, 93,5 százalékos volt a részvételi arány, és a leadott 4,67 millió szavazat alapján alig több mint 54 ezer döntött Kanada egységének a javára. Ezúttal is beszállt a történetesen szintén québeci származású szövetségi kormányfő, Chrétien, aki angol és francia nyelven elmondott tévébeszédében sorolta, miért is jó az egységes Kanadában élni a tartomány lakóinak.
A Parti Québécois a győzelmét ünnepli
Andrej Ivanov / AFP
https://youtu.be/Ix7e-SrK4FQ?si=56eNLv8xppneMhGt
