Szerbia 2000 októbere után most ismét diadalt ül. Az ezredfordulón a Szlobodan Milosevics jugoszláv elnök hatalmát megdöntő forradalom győzelme után tódultak utcára az emberek. Vasárnap éjszaka pedig azt ünnepelték meg, hogy a parlamenti választáson az Egyetemista Listára szavazók hatalmas fölénnyel leváltották az országot több mint egy évtizedig uraló Alekszandar Vucsicsot. A két fieszta közös pontja éppen Vucsics volt, hiszen 26 évvel ezelőtt a Milosevics-rezsim tájékoztatási minisztereként rövid idő alatt megpróbálta bezáratni a már jelentősen megtépázott sajtószabadság utolsó bástyáit is.
A mostani népünnepély azonban másképp zajlott, mint az előző. Akkor több városban komoly összecsapások törtek ki a forradalmárok és a rendőrség között, s az előzőek végül elfoglalták és felgyújtották a parlament épületét. Most viszont annak ellenére sikerült elkerülni a véres erőszakot, hogy a megméretés előtti hetekben, sőt még a választás napján is olyan hírek keringtek, melyek szerint a hatalom nem fogja elismerni az egyre biztosabbnak tűnő vereségét, és Vucsicsék megpróbálnak erőszakkal a helyükön maradni. „Fáklyás csoportok tartanak Belgrád felé, Magyarországon át Horvátországból érkeznek huligánok, hogy szétverjék az ellenzéket, harckocsik indultak a fővárosba” – csak néhány, utólag álinformációnak bizonyult hír.
A felszabadultságtól megrészegült Belgrád eddigi történelmének legnagyobb utcai ünnepét ülte. A belváros teljes területét elözönlötték az emberek, az autósok dudáltak, a gyalogosok zászlókat lobogtattak, egymást ölelgették és ismételgették a Vucsics-ellenes jelszavakat. Igaz, a főváros nem úszta meg teljesen az erőszakot. A tüntetők egy része lerombolta a kormánypárti aktivisták belvárosi sátortáborát, hétfőn pedig több tucat fiatalember behatolt az Informer nevű tévécsatorna stúdiójába, és keresetlen szavakkal kérte számon azt, hogy az ott dolgozó újságírók az utóbbi hetekben mást sem tettek, mint a hatalmat dicsőítették és az llenzéket pocskondiázták.
