Sikeres jogi pálya után miért döntött úgy, hogy belevág a politikába?
Soha nem akartam a politikával foglalkozni, de az évek alatt rengeteg elégedetlenség halmozódott fel bennem, hiszen jogászként láttam a jogállamiság lebontását. Imádtam a hivatásomat, soha nem gondoltam volna, hogy hátat tudok fordítani az ügyvédségnek, de jött valami fontosabb: a hit a változásban, és az, hogy valami maradandót alkothatunk. Emellett úgy éreztem, személyes felelősséggel tartozom, hogy milyen országot hagyok magam után a gyermekeimre és az unokámra.
Ha ennyire távol állt a politikától, hogyan talált önre a Tisza?
Gyakorlatilag az utolsó pillanatban jelentkeztem a Jövő vezetői pályázatra. Annyira motivált voltam, hogy még a nyaralásomat is hajlandó lettem volna elhalasztani. Utólag azt mondom, szerencsére nem így lett, mert még utoljára ki tudtam magam pihenni. Végül három nappal a jelöltállítás előtt hívtak el egy személyes interjúra Budapestre, ott találkoztam először Magyar Péterrel.
Mi volt róla az első benyomása?
Nem tartoztam a „rajongótáborba”, ami nem jelenti azt, hogy nem tiszteltem végtelenül, amit csinált. Nekem a kapcsolódás lassabb folyamat volt, és ahogy egyre jobban megismertem őt és az üzeneteit, úgy lett egyre meggyőzőbb.
HVG / Cabrera Martin
Az utolsó percben választották ki önt, ez azt is jelentette, hogy egyik napról a másikra kellett elhagynia az ügyvédi praxist?
Igen, innentől fokozatosan kellett leépítenem. Befejeztem, átadtam ügyeket, előfordult, hogy a tiszteletdíjat is visszafizettem. Volt egy időszak, amikor még aktívan tárgyalásokra jártam, de mellette már kampányoltam. Alapvetően megváltozott az életem, de vagyok annyira tudatos, hogyha egyszer valami mellett elkötelezem magam, akkor kitartok, még komoly magánéleti és hivatásbeli áldozatok árán is.
