Közel tizenöt év után esélyt kapott a NER leginkább emblematikus zsákmánya, az Újszínház, hogy visszaálljon a normális állapot, de több mint huszonkét év után megszűnik a Madách Színház igazgatójának mandátuma is. Hogyan zajlott a pályáztatás, és mit mond el mindez Tarr Zoltán minisztériumáról?
Érthető módon hatalmas figyelem övezte a Tisza-kormány időszakának első színházigazgató-választásait, több okból is. Egyrészt mert a Fidesz réges-rég meghirdetett kultúrharcának leglátványosabb tere mindig is a színház volt: mind Budapesten, mind vidéken hűbérbirtokaikként kezelték ezeket az intézményeket, és már olyannyira egyértelmű volt, hogy nem a szakmaiság alapján döntenek, hanem politikai vérszerződés kell hozzá, hogy még a fideszes L. Simon László is kimondta, nem kéne már a pályáztatással bohóckodni. Másrészt mert
a Tisza egyelőre nemigen tett semmit annak a rendszernek a lebontása érdekében, amit a Fidesz épített fel,
Ókovács Szilveszter, az Operaház igazgatójának kirúgásán kívül. Még a Fidesz legnagyobb hatalmú színházi embere, Vidnyánszky Attila pozíciójával kapcsolatban is annyit sikerült közölnie a kormánypártnak hét hónap alatt, hogy vizsgálódnak. Egyedül a Budapesti Operettszínház zaklatás eltussolásával és színtiszta dilettantizmussal is vádolt igazgatóját mentették fel egyelőre a munkavégzés alól a vizsgálat lezárultáig, de például a Kolibri Színház áterőszakolt igazgatójával kapcsolatban még ennyit sem mondtak. (Erről az ügyről alábbi cikkünkben írtunk részletesen.)
Rossz légkörre, félelemre és pénzügyi ellehetetlenítésre panaszkodnak a Fidesz által áterőltetett igazgatóváltás után két évvel a Kolibri Színház HVG-t megkereső munkatársai. A színház vezetése érzékeli a feszültséget, ugyanakkor lejárató kampányról beszél.
Harmadrészt azért is volt kiemelt figyelem a mostani igazgatóválasztási körön, mert két emblematikus színház kaphatott új igazgatót (bár mindkettőnél pályázott a jelenlegi direktor is). Az Újszínházé volt a NER első és leghangosabb budapesti kulturális botránya: 2012-ben a teljes szakma tiltakozása, tüntetések és petíciók ellenére nevezték ki a szélsőjobboldali Dörner Györgyöt igazgatóul, aki a MIÉP politikusával, Csurka Istvánnal mint művészeti vezetővel együtt vette át a színházat.
A másik most érintett színház nem politikai, hanem szakmai okból bírt különös jelentőséggel: Szirtes Tamás már 2004 óta vezeti a Madách Színházat, amely igazgatása alatt a Broadway és a West End működéséhez hasonlóan legfőképp sikermusicalekről ismert színházzá vált. És noha az elmúlt évtizedekben a Madách igazgatói pályázatai nem keltettek különösebb feltűnést, idén a szakma egy része az ellen fogalmazott meg véleményt, hogy Szirtes tovább folytathassa, egyebek mellett azzal is érvelve, hogy az igazgató maga rendezi a legtöbb nagy előadást (és ezért több évtizednyi jogdíjjogosultságot felhalmozva kiemelkedően is keres). Szirtes maga továbbra is maradni tervezett: mint elmondta, az elmúlt években már tudatosan készítette elő az utódlását az őt körülvevő művészekkel.
