Csonkaparlament?

Ha 2014-ben is annyi határon túli magyar állampolgár regisztrált volna a parlamenti választásokra, mint ahányan most, akkor nem lenne gond a Fidesz–KDNP-nek a párttörvény átírása a plakátok miatt, vagy akár a választási törvény újabb módosítása, ugyanis meglenne a kétharmada a Házban. Jövőre várhatóan négy képviselői helyet hoznak majd a határon túliak a pártnak. Csak neki: 2014-ben a Fidesz–KDNP kapta a határon túliak szavazatainak 95 százalékát, s ez jövőre sem várható másként.

A kettős állampolgárok számának növelése mellett a választáson való részvétel szándékát jelző regisztrációs kérelmek is szépen sokasodnak. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szerint még a nyáron meglesz az egymilliomodik kettős állampolgár, s így sok új szavazóra is számítanak. Jelenleg 350 ezer regisztrált választó van már a rendszerben a határon túlról, ez a kettős állampolgárok számát látva – a Magyarországon élőket és a kiskorúakat leszámítva – akár félmillióra is növekedhet. A választási iroda az értesítési címek szerint teszi közzé számukat, országonkénti pontos adatokat azonban nem lehet tudni, mert 126 ezren e-mailben kérték a regisztráció megerősítéséről szóló értesítést, s ezek számát nem közlik országos bontásban. Az biztos, hogy közel 150 ezer erdélyi és 40 ezer vajdasági szeretne a magyar választásokon is szavazni, Ukrajnáról és Szlovákiáról azonban nem adtak ki ilyen adatot, mert ott tilos a kettős állampolgárság, és retorziók járhatnak érte. Mindenesetre a kettős állampolgárságot tiltó országokból közel 20 ezren jelezték szavazási hajlandóságukat.

A kérdés persze a részvétel lesz, de ebben a levélszavazás lehetősége nagy könnyebbséget jelent. 2014-ben közel 80 százalékos volt a részvételi arány a határon túliak körében, messze felülmúlva a magyarországi szavazási kedvet. A tavaly szeptemberi népszavazás pedig, ha rajtuk múlik, érvényes lett volna, ugyanis 56 százalékuk szavazott levélben.

Más kérdés, hogy a levélszavazásnál igen magas az érvénytelen szavazatok aránya. 2014-ben az így voksolók egyötöde nem tudta rendesen teljesíteni a megkövetelt feltételeket, s tavaly is 15 százalék volt ez az arány. A választási iroda szerint sokan nem úgy írják be az adataikat, ahogyan azok a hivatalos dokumentumaikban szerepelnek. A legproblematikusabb az „anyja neve” rovat kitöltése, mert más országokban ezt nem nagyon használják, vagy ha igen, akkor például a férjezett nevet kell ebbe a rubrikába írni. Másrészt – például cirill betűs – átírásoknál gondot okozhat, hogy mi volt a hivatalos verzió. Ezek miatt sok, egyébként rendben lévő szavazatot érvénytelennek kellett minősíteni. Az is problémát okoz sokaknak, hogy a két boríték közül melyikbe mi kerüljön, és a szavazatot tartalmazót gyakran le sem zárják.

A határon túli szavazatok maximalizálására törekvő Semjénék segíteni szeretnének ezeken a technikai problémákon, de például az adatok körében történő változáshoz kétharmados törvényt kellene módosítani. Mivel a kormánypártnak nincs ekkora többsége a parlamentben, rászorulnának ellenzéki szavazatokra, azonban a választások előtt pár hónappal ezek megszerzése szinte lehetetlennek látszik. Persze cserealapnak ott lehetne, ha a levélszavazás jogát kiterjesztenék a külföldön élő és dolgozó magyarokra is, ám mivel a kormánypártoknak ez nyilván hátrányos lenne, ebben nem várható engedékeny hozzáállás. ¬ RIBA ISTVÁN

A demokrácia erősítése, az esélyegyenlőség annak érdekében, hogy a kis pártok is képviselve legyenek a törvényhozásban – elsősorban ez vezérli Emmanuel Macron francia elnököt, amikor átfogó intézményi reformjai keretében a választási rendszert is felforgatja. A júniusi nemzetgyűlési választáson az általa tavaly áprilisban alapított, Köztársaság Lendületben (LREM) nevű centrista párttal elsöprő többséget maga mögött tudó Macron a jelenlegi – kétfordulós választásra és kizárólag egyéni mandátumokra épülő – úgynevezett abszolút többségi rendszert részben arányossá kívánja alakítani.

A nemzetgyűlésben a múlt héten bizalmat kapott, Édouard Philippe vezette kormány most dolgozza ki a részleteket, pontosabban azt, hogy milyen mértékű arányosságot vigyenek bele az ötödik köztársaság 1958-as fennállása óta a jobb- vagy a baloldalnak a stabil kormányzáshoz szükséges többséget biztosító, a kisebb pártokat viszont háttérbe szorító rendszerbe. A változásokat a kisebb pártok vezetői is követelik, a leghangosabban a radikális Elégedetlen Franciaországot vezető Jean-Luc Mélenchon és a szélsőjobboldali Nemzeti Frontot (NF) vezető Marine Le Pen.

A mostani nemzetgyűlési választás – különösen a rekordalacsony részvétellel – nagyon kihozta az aránytalanságokat. A Macronhoz kötődő LREM a második fordulóban a szavazatok 43 százalékát megtestesítő 7,8 millió vokssal az 577 tagú nemzetgyűlésben 308 mandátumot szerzett, a jobboldali Köztársaságiak és szövetségeseik 27 százalékot jelentő 4,8 millió szavazattal 137 mandátumhoz jutottak. A második fordulóban kötött pártszövetségek, visszalépések, a szélsőségek háttérbe szorítását célzó jobb- és baloldali összefogás, az úgynevezett köztársasági front nyomán Le Pen pártja 8,8 százalékos arányú, 1,6 millió vokssal 8 képviselőt küldhet a törvényhozásba. Ellenben Mélenchon radikális baloldali pártja, az Elégedetlen Franciaország alig 900 ezer szavazattal 17 mandátumot szerezhetett.

Elemzők kiszámították, hogy a mostani voksok milyen mandátumokat eredményeznének az arányos rendszerben. Kiderült: az egyedüliként hatalomra került LREM úgy csak 185 mandátumhoz juthatott volna, a jobboldali szövetség 124-hez, míg az NF 80, Mélenchon baloldali radikálisai pedig 63 mandátummal lehettek volna jelen a nemzetgyűlésben.

Charles de Gaulle, az ötödik köztársaság megalapítója a stabil kormányzás érdekében vezette be a többségi választási rendszert. A negyedik köztársaság idején, az 1946–1958 közötti időszak három törvényhozási ciklusában ugyanis húsz különböző kormány váltotta egymást. Az 1981-ben, első baloldali politikusként államfővé választott Francois Mitterrand áttért az arányos rendszerre, abban a reményben, hogy pártjának így sikerül legyőznie a jobboldalt. Számítása azonban nem vált be, az 1986-os választáson a Jacques Chirac vezette jobboldali pártszövetség hozott össze többséget, és az NF – történetében először – 35 mandátumot szerzett a törvényhozásban. A kormányra került Chirac aztán visszatért a korábbi választási rendszerhez, de neki sem sikerült megőriznie a hatalmát, és 1988-ban ismét a szocialisták vették át a kormányzást, az NF képviselete pedig egyetlen mandátumra zsugorodott. ¬ tálas andrea