Háztűznéző

A jegybankos Pallas Athéné Domus Animae Alapítványnak a budavári Úri utca 21. címen, 2,4 milliárd forintos áron megszerzett ingatlanja a Szentháromság téren álló régi budai Városháza, amelyet a sarkán lévő lándzsás Pallasz Athéné-szoborról ismer mindenki. Az alapítvány honlapja szerint „rekonstrukciója az épület presztízséhez méltó alapossággal és a későbbi közfunkciókhoz illeszkedő tervek alapján, 2014 nyarán kezdődött meg, és 2016. év végén fejeződik be. Földszintjén és a pincéjében étteremnek és bemutatótermeknek adnak helyet, az emeleti és a tetőtéri szinten pedig a közgazdasági tudományok nemzetközi doktori iskolájának.” Az épületet azonban még mindig állványok veszik körül, bemenni nem lehet. A probléma nem is az, hogy a gyorsított eljárásban 3,6 milliárd forintos ajánlattal kiválasztott kivitelező, a Magyar Építő Zrt. pénzben és időben mennyit csúszik – azt már tudjuk róla, hogy az eredeti költségeknél 2 milliárd forinttal drágábban újítja fel a Szépművészeti Múzeumot –, hanem az, hogy vajon az egykori budai Városháza is elveszítette-e a jegybank szerint a közvagyon jellegét, s mikor fognak bármikor eladható, átalakítható, bezárható magántulajdonként bánni vele.

Az Úri utca 72. szám alatti házat 2015 elején vásárolta meg az MNB Pallas Athéné Geopolitikai Alapítványa (Pageo). A 795 millió forintos beruházás esetében azt is mondhatnánk, hogy a jegybank vezetőjét az intézményéhez fűződő érzelmek vezették a külsőre szerénynek látszó épület megvételében. A ház alatt, a földfelszíntől 15–22 méter mélyen ugyanis a Fővárosi Mérnöki Hivatal 1884-ben egy hatalmas kiterjedésű barlangot talált, amit a jegybank 1939–1942 között többszintes bunkerré alakított. Itt kívánták elhelyezni Magyarország aranytartalékát és a Szent Koronát is. Végül 600-700 ember életét mentette meg a létesítmény, ennyien vészelték át itt az ostromot. A háború után a kommunista Államvédelmi Hatóság kezelésébe került épületben a bank a trezortermeket nemesfémek és bankók tárolására használta. Az épület az 1967-es műemléki rekonstrukció után lett lakóház; az utolsó lakó 2012-ben költözött ki belőle, azóta üresen állt. Amikor a Pageo az átalakításhoz projektmenedzsert keresett, nyilvánossá tette elképzeléseit az épület átalakításáról. Lenne itt Világok találkozóhely, borospince, termálvíz-hasznosítás, így mindinkább nyilvánvalóbbá válik, hogy az ingatlanberuházásnak az alapítvány honlapján meghirdetett hivatalos célját, a „geopolitikai és geostratégiai központ létrehozását” igen tágan értelmezik.

Műemléket, valamilyen védettséget élvező házat birtokolni, felújítani, netán átépíteni nem is olyan rég valóságos rémálom volt a kulturális örökségre felügyelő hatóságok miatt. Ma ez már nincs így. Néhány hete tette közzé állásfoglalását a műemlékvédelem átszervezésével kapcsolatban Golda János, a Magyar Építőművészek Szövetségének alelnöke és Fejérdy Tamás, az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete, az Icomos magyar bizottságának elnöke. A két szakember többek közt így fogalmaz: „a műemléki tanácsadó testület végzi a dolgát, de a jogszabályi bizonytalanságok miatt kétséges eredményességgel. Jelenleg nem egyértelmű, milyen terveket kell megvitatnia a testületnek, és figyelembe kell-e venni a szakvéleményt.” Az utolsó kérdésre a válasz egyértelmű nem – mondja Eltér István, a Magyar Építészkamara egyik alelnöke. „Védettséget élvező épület esetében kötelező benyújtani a Műemléki Tanácsadó Testület véleményét a tervezett átalakításokról az illetékes építésügyi hatósághoz, de az nem köteles azt figyelembe venni” – magyarázza.

A tervezési, építési eljárások engedélyezésének ilyen lazításával párhuzamosan a kormány anyagilag is megkönnyítette azoknak a dolgát, akik műemlék vagy helyi egyedi védelem alatt álló épület felújítását célozzák meg. A társaságok 2017-től többszörösen is csökkenthetik adózás előtti eredményüket a tulajdonukban lévő műemlék vagy a helyi egyedi védelem alatt álló épület karbantartásának költségeivel: először költségként, majd adóalap-csökkentő tételként is. Ha még értéknövelő felújítást is végeznek, akkor a beruházás költségeinek kétszeresével csökkenthetik adózás előtti eredményüket. A költség tehát háromszorosan érvényesíthető lesz: egyszer költségként, kétszer pedig adóalap-csökkentő tételként. A felújítás esetére nem vonatkozik az adózás előtti nyereséghez kötött felső korlát sem, a kedvezmény alkalmazása tehát negatív adóalapot is eredményezhet.

Túry Gergely

Max Turnauer osztrák–liechtensteini milliárdos, az Andrássy úti Divatcsarnok gazdája megvette Szivek Norberttől, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő első emberétől és társaitól a P52 Projekt Kft.-t. A cégnév „megfejtése”: Paulay Ede utca 52. Kalandos sorsú épület ez, majd egy évtizede a Radnóti Színház hosszan küzdött azért, hogy ottani bérleményét megtarthassa, de Szivek Norbert a VD Projekt Alfa Kft. nevében akkor arról tájékoztatta őket, hogy a szállodaépítési terv a múlté, az épület eladósorba került. Előtte ugyanis külföldi menedzsereknek szánt apartmanházat épített volna a Divatcsarnokhoz közeli neoreneszánsz irodaház helyére a cég, és a földszinten étterem is helyet kapott volna. A 45–65 négyzetméteres apartmanokat a befektető „nagyvonalú, belvárosias színvonalú lakásoknak” nevezte.

Az eladás idén nyárig nem sikerült. A valaha TÜV-ös irodaházat előbb a VD Alfa szerezte meg, majd továbbadta az Enerin Közvilágítási II. Kft.-nek, amely aztán felvette a P52 nevet, és most elkelt. A helyszínt ismerve (a Paulay párhuzamos az Andrássyval) a vevő kiléte sem meglepő: a Divatcsarnok Projekt Zrt. E cég vásárolta meg tavaly Turnauernek a Divatcsarnok épületét, a valaha volt Párizsi Nagyáruházat. Az épület azért került piacra, mert 2015-ben az állam visszavette a csődbe ment Orco-csoporttól: a Miniszterelnökség megbízásából az MFB Zrt. ingatlancége vásárolta meg (az árat nem publikálták).

A Tiborcz István, Orbán Viktor veje kijárójaként is emlegetett Szivek azóta nagy állami karriert futott be: ingatlanos pályafutása mellett a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. élére került (HVG, 2016. november 17.). A magáningatlanok bizniszével közben sem hagyott fel. Most egyébként nemcsak a jogász Szivek 74 százalékos része került a Divatcsarnok Projekt Zrt.-hez, hanem Szivek Ferenc 11 százalékos és Kamonczy Zsolt 15 százalékos része is. Így a Turnauer-féle zrt a kft egyedüli gazdája. Új vezérkart is kapott a P52: a budapesti Habsburg-Lotharingiai Mihály és a bécsi Florian Goes lett az ügyvezetője, ők a Divatcsarnok Projekt Zrt.-ben is vezetők. A Paulay Ede utcai épület várható sorsáról náluk érdeklődtünk, de lapzártáig nem kaptunk választ. ¬ JUHÁSZ GÁBOR