Titokbiztonság

afp / GEORGE GASCON

Ma Ázsia Svájcaként emlegetik Szingapúrt. Az egykori poros kereskedővárosból a 2015-ben elhunyt Li Kuan Ju vaskézzel épített előbb feldolgozóipari gócpontot, majd nemzetközi pénzügyi központot. Az utóbbi szerep az 1990-es évek közepétől erősödött meg, amikor Szingapúr Hongkong riválisává emelkedett a gyorsan gyarapodó kínai, majd más ázsiai gazdagok magánvagyonának kezelésében. A fejlődésnek az adott újabb lökést, amikor az ezredforduló után az USA rászállt Svájcra, amely a nyomás hatására lazított legendás banktitkán, s egyre több adatot osztott meg a nála fellelhető pénzekről az amerikai és az európai adóhatóságokkal.

A Szingapúrban kezelt magánvagyonok összege a Boston Consulting Group becslése szerint elérte az 1100 milliárd dollárt. Növekedésének üteme felülmúlja a Svájcba áramlóét, és a tanácsadó cég azt jósolja, hogy 2028-ra az Egyenlítő menti városállam lesz a világ legnagyobb transznacionális pénzügyi központja. Az ott működő magánbankok száma az utóbbi másfél évtizedben az ötszörösére, 120 fölé emelkedett. A fényes felhőkarcolókban pedig svájci, más európai, valamint amerikai nagybankok elegáns fiókjai vertek tanyát.

Svájcról a külföldi hatósági figyelem is Szingapúrra terelődött, amely az amerikai, az európai és az ázsiai vagyonok keresztútján találta magát. Washington is célba vette a város rejtőzködő bankrendszerét, amiben segített a malajziai 1Malaysia Development Berhard (1MBD) állami befektetési alap botránya. Az alapba amerikai vádak szerint Nadzsib Razak maláj miniszterelnök is belenyúlt, és az onnan eltulajdonított pénz jelentős része Szingapúron keresztül talált utat az USA-ba, ahol főleg ingatlanokba és műtárgyakba fektették. Az esetre a szingapúri pénzügyi hatóság úgy reagált, hogy helyi és külföldi bankokat – például a svájci Credit Suisse-t – büntetett meg, bankárokat tiltott ki a város pénzpiacáról. Ám azt is vállalta, hogy a jövőben nagyobb együttműködést mutat az OECD tagországaival adóügyekben. A pénzmosás ellen küzdő, párizsi székhelyű FATF ajánlásait elfogadva úgy módosította a társasági törvényt, hogy a Szingapúrban alapított cégek tulajdonosi, illetve végső haszonélvezői köre átláthatóbb, a legalább 25 százalékos szavazati vagy tulajdonjoggal rendelkező részvényesek kiléte pedig megismerhető legyen.