Sokembertragédiája

Horváth Szabolcs

Nem minden hétköznapi értelemben vett bűnt nyilvánít bűncselekménynek a büntető törvénykönyv (Btk). A kódex ráadásul az időmúlást is figyelembe veszi, tehát a bűncselekmények többsége elévülhet. Fő szabály, hogy senki sem büntethető olyan tettért, amely az elkövetés idején nem volt bűncselekmény. A törvénykönyv általában szigorúbb feltételeket támaszt, mint a közvélekedés: a szexuális erőszaknál például az „erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel” elkövetett ráhatást tekinti feltételnek, tehát mondjuk egy telefonos általános fenyegetés nem elég az elmarasztaló ítélethez.

A jelenlegi Btk. büntetendő tettek egész sorát listázza a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények című fejezetben. Ezek az erőszaktól a vérfertőzésen át egészen a prostitúcióig terjednek. A büntetésük a körülményektől függően erősen szóródik. Az erőszakot például alapesetben 2 és 8 év közötti szabadságvesztéssel bünteti, de ha azt lakosság elleni módszeres támadás során követik el (mondjuk polgárháborúban), akkor már 10 és 20 év közötti a büntetés.

A most sokat emlegetett zaklatás az emberi méltóság elleni bűncselekmények közé tartozik. Az követi el, aki valakit, abból a célból, hogy megfélemlítse, vagy magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja – ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, zaklatás címén egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A Btk. feltétele itt is szigorúbb, mint a közvélekedés: elítélendő célzatot, önkényességet, valamint rendszeres, tartós háborgatást követel meg a jogi elmarasztaláshoz.

A főbb szexuális bűncselekmények a Btk.-ban:

Szexuális erőszak. Az követi el (legyen akár férfi, akár nő), aki erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel, esetleg másnak a védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát kihasználva kényszerít valakit szexuális cselekményre. Ezért két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. Öttől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki 12. életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez vagy végeztet, tehát akár az ő beleegyezésével is. (Régen ezt nevezték megrontásnak, de a 14. életév volt a határ.) Öttől tíz évig terjed a büntetés akkor is, ha a kényszerítéses/fenyegetéses bűncselekményt 18. életévét be nem töltött személy ellen követték el, vagy ha a tettes az áldozat hozzátartozója, vagy a nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt álló személy az áldozat, vagy ha azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen követik el. Tizenöt évig terjedő szabadságvesztés is járhat annak, aki a kényszerítéses/fenyegetéses szexuális erőszakot 12 évesnél fiatalabb gyerek ellen követi el. A Btk. három évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti azt a személyt, aki a szexuális erőszak elkövetéséhez a feltételeket megteremti.

Szexuális kényszerítés. Aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés vár arra, aki a kényszerítést 18. életévét be nem töltött személy sérelmére, vagy a hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, illetve a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve követi el. A büntetés öttől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a szexuális kényszerítést 14. életévét be nem töltött személy sérelmére követik el.

Szexuális visszaélés. Az a 18. életévét betöltött személy (tehát hétköznapi szóhasználattal felnőtt), aki 14 év alatti gyerekkel „szexuális cselekményt végez”, vagy ilyen személyt arra bír rá, hogy mással ezt tegye, egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ennek a 2014-től élő új szabálynak az az értelme, hogy dekriminalizálta azt, ha tizenévesek, akik között esetleg alig van korkülönbség, szabad akaratból lefekszenek egymással, bár egyikük még nem töltötte be a 14. évét (de 12 évesnél idősebb). A tudományos felmérések azt mutatták ugyanis, hogy átlagosan a lányok is, a fiúk is 14 éves koruk előtt elvesztik a szüzességüket. Ha a felnőtt 14. életévét be nem töltött személyt arra törekszik rábírni, hogy vele vagy mással szexuális cselekményt végezzen, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ha a sértett az elkövető hozzátartozója vagy a nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt áll, illetve az elkövető a tettet a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve követi el, a büntetés a megtörtént cselekménynél kettőtől nyolc évig, a rábírási kísérletnél egytől öt évig terjedő szabadságvesztés. Ha a felnőtt 14 és 18 év közöttivel a vele kapcsolatban fennálló „hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve” végez szexuális cselekményt, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. ¬

Kriskovics Antal

A zaklatást, a bántalmazást a hatalomvágy, a birtoklási vágy működteti – mondja Takács Hajnal, az Asszony verve és a Bántalmazottak igazsága című könyvek szerzője, aki szerint a társadalom felelőssége sem hanyagolható el.

¬ Miután Sárosdi Lilla megosztotta a nyilvánossággal a történetét, sokan nem értették, hogy miért húsz év után? Már amennyiben egyáltalán megszólalnak, milyen gyakori az abúzusok áldozatainak kései kitálalása?

A bántalmazásból fakadó traumákat valóban nagyon sokáig el lehet raktározni. Teljesen hétköznapi dolog, ha valaki húsz évig nem beszél róla, sőt az is nagyon jellemző, hogy az illető tisztában sincs azzal, hogy őt erőszak érte. Bár itt most nem is az a legfontosabb, hogy kinek mitől és hogyan jön az emlékbetörés, hanem az, ha régen történt veled az eset, akkor azért nem hiszik el neked, ha pedig frissen, akkor azért nem. Első körben azt kellene rendbe tenni a fejekben, hogy a traumákat kibeszélni bármikor lehet, ha évtizedekkel korábbi az eset, ha friss. A feldolgozásban tapasztalataim szerint a képzett terapeutákon túl az értő tanúk tudják a legnagyobb segítséget nyújtani, akik nem kérdőjeleznek meg, nem hibáztatnak, hanem végighallgatnak, és visszaigazolják, hogy téged valóban erőszak ért.

¬ Itt és most a társadalom lett a megalázottak és megszomorítottak értő tanúja. Főként a Weinstein-ügy, majd Sárosdi Lilla hatására Magyarországon is elindult a #metoo kampány, melynek következtében felszínre került rengeteg frusztráció és erőszak okozta rossz emlék. Akkor ennek most örül, nem?

Már korábban is futottak hasonló kampányok a közösségi médiában, és azt semmiképpen sem mondanám, hogy ezeknek semmi értelmük, hiszen a #metoo miatt most is sokan öntudatra ébredtek. A kampányt összességében mégis kontraproduktívnak gondolom. Egyfelől azért, mert a #metoo sokakban megteremtette azt a hamis képzetet, miszerint az erőszak kizárólag a nőket érinti, másfelől sok kiszolgáltatott továbbra is láthatatlan marad: a bántalmazott gyerekek nem posztolnak arról, hogy melyik családtagjuk hogyan erőszakolta meg őket, ahogy azok sem, akik épp az erőszakos párjuk elől menekülve, mindent hátrahagyva futnak az életükért, hónuk alatt a gyerekeikkel. Tisztelem azoknak a bátorságát, akik most őszintén kiálltak, a kampány és a rengeteg történet összességében érzékelteti a probléma súlyát, de arra a kérdésre nem adott választ, hogy mi számít erőszaknak, és milyen az erőszak valódi természete. Vagyis elsősorban azt kellene megnézni, hogy valaki miért érezheti magát feljogosítva arra, hogy egy kocsi hátsó ülésén „intim” együttlétre próbálja kényszeríteni a másikat.

¬ Akkor kezdjük azzal: mi az erőszak, és milyen az erőszak valódi természete?

Ha nem veszem komolyan a másikat, akkor már bántom. Hiszen ha valakit nem veszek komolyan, akkor nem is tisztelem, azt nem tartom magammal egyenrangúnak, vagyis bántalmazom, mert az erőszak egyik fő ismérve, hogy egyenlőtlen viszonyokon alapul. Innentől kezdve beszélhetünk az erőszak különböző megnyilvánulási formáiról, az autó hátsó ülésén elővett nemi szervről, kéretlen intim közeledésről, nemi erőszakról, fenyegető zaklatásról, hatalommal való visszaélésről vagy párkapcsolaton belüli erőszakról. Akárhogy kategorizálunk is, a lényeg attól még ugyanaz, ezek mind egy tőről fakadnak. Egy-egy bunkó, megszégyenítő utcai beszólásnak is az a lényege, hogy a beszólogató, tárgyiasítva a másik embert, feljogosítva érzi magát arra, hogy önhatalmúlag elmondja neki a véleményét, bár a másik ezt nem kérte. A bántalmazást minden esetben a hatalomvágy, a jogosultságtudat és a birtoklási vágy működteti. Ebből egy is elég ahhoz, hogy valakiből potenciális bántalmazó legyen.

¬ A hatalomvágy, a jogosultságtudat, illetve a birtoklási vágy triangulum közelebbről mit jelent? Mondana pár konkrét példát?

Amikor középiskolákban tartunk érzékenyítő előadásokat, a gyerekek például egyből tudják, hogy már a féltékenység is egyértelműen a birtoklásról szól, vagyis bántalmazás. Az is egészen biztos, hogy a bántalmazók a legnagyobb manipulátorok, akik a velük megosztott bizalmas információk által gyakorolják a hatalmukat, tartják sakkban a másikat. Az én bántalmazóm például tudta, attól rettegek, hogy rossz anya vagyok. Amikor terrorizálni akart, azt vette elő, hogy én hogyan szúrtam el a gyereknevelést. Ebből is látszik, hogy a megalázás az egyébként beazonosítható eszközből álló bántalmazói kelléktár egyik meghatározó eleme. Idetartozik még például a lekicsinylés, a bántó kritizálás, a másik hétköznapi örömének elvétele, a gúnyolódás, a kötekedés, az önbíráskodás és a minősítgetés. Hosszan lehetne még sorolni. A bántalmazókat egyáltalán nem érdekli, nem zavarja, hogy mit művelnek a környezetükkel, csak az, hogy nekik előnyük, élvezetük származik a másik megalázásából, kihasználásából.

¬ Legutóbbi könyvéből, a Bántalmazottak igazságából az is kirajzolódik, hogy a bántalmazó olyan ember, aki képtelen a tetteiért felelősséget vállalni: ő mindent tökéletesen csinál, mindenről a másik tehet. Ráadásul mindezt képest a végletekig bizonygatni.

Igen, ez nagyon jellemző. Gondolom, ismerősen cseng, amikor a bántalmazó azt mondja az áldozatának, miután megverte, megerőszakolta, orális szexre kényszerítette, letolta a gatyáját, hogy „ezt te váltottad ki belőlem, miattad veszítettem el a fejemet”. Ezek hazug mondatok, mert mind a verésről, mind az erőszakról, mind a gatyaletolásról a bántalmazó hozott döntést, ez az ő felelőssége. Egy bántalmazó viszont sosem fogja elismerni a saját felelősségét, mert ha képes lenne rá, akkor valószínűleg nem lenne bántalmazó többé. ¬ hercsel adél