Egészpályásletámadás

A karaktergyilkosság kifejezés 2004 körül született meg az amerikai sajtóban, miután John Kerry akkori demokrata elnökjelöltet eredményesen állították be hazug politikusnak az ellenfelei. Maga a gyakorlat azonban jóval korábbi. Azzal az 1970-es években megindult folyamattal függ össze, amelynek révén egy-egy politikai irányzatot vagy pártot egyre inkább meghatározó személyek képviselnek. A televízióval pedig a politikusok „beköltöztek” a választók lakásába. A személyiségek felértékelődése révén átélhetőbbé vált a politika, a politikához való érdekalapú kötődést felváltotta az érzelmi viszonyulás. A karaktergyilkos kampányok hatékonyságának pedig épp ez az alapja. Arthur J. Finkelstein, Orbán Viktor nemrég elhunyt amerikai tanácsadója, a negatív kampányok szakértője szerint „a politika ma nem racionalitásról, hanem érzelmekről és dühről szól”. A politikusokkal kapcsolatban pedig különösen igaz a mondás, hogy csak a negatív hír a hír. Alapesetben ugyanis ők csak pozitív dolgokat kommunikálnak magukról, így a negatív információk valóságosabbnak tűnnek, könnyebben elérik a választók ingerküszöbét. Frank Furedi, a negatív kampányok kutatója a választók közönyéből és politikai érdektelenségéből vezeti le a negatív érzelmeket gerjesztő politizálás sikerét. Amikor valaki nem hisz a politikában, mindenről a legrosszabbat gondolja. A politikusok Furedi szerint épp ezzel az érdektelenséggel nem tudnak mit kezdeni, ezért ijesztgetnek. A hatás érdekében pedig egyre durvább módszerekhez kell folyamodniuk.