„Azt a rendszertípust, amelyik a demokrácia bizonyos formális jegyeit megtartja ugyan, de a hatalom nem leváltható, autokráciának nevezem” – mondja Kornai János közgazdász, aki Látlelet című könyvében pontos diagnózist ad a 2010 után kialakított politikai rendszerről.
Intés,hattételben
Kornai János. Elég
reviczky zsolt
„Most nem a kommunista eszmék terjedését, a sztálini expanziót kell féken tartani, hanem a nacionalista eszmék terjedését, a posztkommunista autokráciák és diktatúrák expanzióját” – figyelmeztette Kornai János egy 2014. májusi konferencia tekintélyes hallgatóságát, soraiban a posztszocialista átmenet kulcsfiguráival, például a lengyel Leszek Balcerowiczcsal, a cseh Václav Klausszal és az orosz Anatolij Csubajsszal. Megjegyzésével George F. Kennan amerikai történész 1946-os cikkére utalt, aki a terjeszkedő Szovjetunió elszigetelését szorgalmazta. A tanácskozás díszvacsoráján elhangzott beszéd bekerült a HVG Kiadó gondozásában a minap megjelent, Látlelet című kötetbe, öt további tanulmány mellé.
„Budapesti kutató vagyok, pontosan tudom, mekkora távolság választ el a világ nagy döntéshozóitól. Nincs olyan illúzióm, hogy ha figyelmeztetem őket, a fejükhöz kapnak, és rádöbbennek, mennyire igaz, és rögtön cselekszenek is. Bármit írok, a közügyek iránt gondolkodó értelmiség, a közvélemény formálói, a média munkatársai figyelmére számítok, no és a fiatalokéra, akik megpróbálnak eligazodni a világban” – mondja a Harvard és a Budapesti Corvinus Egyetem professor emeritusa.
A magyarországi állapotokat elemző tanulmányok mindegyike az elmúlt hét évben kialakult autokratikus rendszert elemzi, a 2010-es kezdeteket kommentáló korai vészjelzéstől a demokráciáról való letérés U kanyarán át a fékek és ellensúlyok irreverzibilis lebontásáig. A hatvan éve publikált, röviden csak Túlzott központosításként emlegetett első kötetében megismert diagnosztikai képességét veti be ezúttal is, amelyet A hiány, az Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében vagy A gondolat erejével című önéletrajza révén nem csak a szűken vett szakmai közönség ismert meg. Akinek pedig netán hiányérzete támad, mert úgy érzi, hogy a látlelet felvételét terápiának kellene követnie, és ezt is elvárta volna tőle, álljon itt a kötetben megadott válasz: „Keservesen okultam abból a néhány kísérletből, amikor aktívan tanácsokat próbáltam adni politikusoknak; csak azt fogadták meg, amit nélkülem is megtettek volna, és minden racionális érvelés ellenére süketek maradtak, ha az ajánlás eltért a szándékuktól.” A HVG-nek ezt így egészíti ki: „A diagnózisra érzem magam alkalmasnak, ezzel járulok hozzá a 2018-as választásokhoz. Vagy a választások utáni helyzethez. Vagy a következő választásokhoz. Bízom benne, hogy a könyv tartalma elég robusztus, megállja a helyét az idő sodrásában.”
