Hendrey Tibor

Portré

2017. december 7.

Fazekas István

Hendrey Tibor

a Tibetet Segítő Társaság alapító elnöke

„Jobb esetben a vallás gyakorlása csak mankó. A valódi érték, az ember igaz élete minden külső és kulturális sallangtól mentes” – ad betekintést filozófiájába a 63 éves buddhista tanító. Budapesten nőtt fel, édesapja polgári családból származó játékkészítő kisiparos volt, majd fotósként lett híres: „Abból tartotta el a családját, hogy lefotózta a popsztárokat, és a kis képeiket trafikokban árulta.” Egy bátyja van, aki a hetvenes években Angliába disszidált, s ott később a BBC magyar adásának szerkesztője lett. Ő maga textilipari technikumot végzett, majd 1979-ben megnyitotta a Károly körúton az ikonikus Kék Elefánt Boutique-ot, ahol saját tervezésű, avantgárd ruhákat árult. A nyolcvanas évek közepén elkezdte érdekelni az ezotéria: asztrológiát, természetgyógyászatot, reflexológiát és fényadást tanult. „Aztán egyszer eljutottam egy előadásra, amely a buddhizmusról szólt, és nagyon magaménak éreztem a hallottakat.” Részt vett A Tan Kapuja Buddhista Főiskola 1991-es alapításában, ott el is végezte a buddhista tanító szakot. „Még A Tan Kapujára jártam, amikor a XIV. dalai láma Magyarországra jött, s felmerült: ideje lenne Tibetet segítő polgári kezdeményezést is indítani. Felkértek rá, és én elvállaltam. Leginkább arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a hagyományos tibeti kultúra veszélyben van, sérülnek az emberi jogok”, mondja a Tibetet Segítő Társaság – Sambhala Tibet Központ alapítvány létrehozásáról.

Felesége a magyar nyelvi nagyszótár egyik szerkesztője. „Miután három diplomája közül az egyik néprajzos, van kapcsolódása ahhoz, amivel foglalkozom.” Két lányuk már felnőtt. „Még gyengéd erőszakkal sem irányítom őket, hogy Tibet-védők vagy buddhisták legyenek, hiszen sok más fontos dolog van a világon.”

¬ Ismét vegzálták a rendőrök, amikor a múlt héten Budapestre látogatott a kínai miniszterelnök, és ön tibeti zászlóval tüntetett Tibet felszabadításáért. Legutóbb 2012-ben volt hasonló helyzetben – most is számított arra, hogy történni fog valami?

Szinte minden hasonló eseményt ilyen végkimenetel követett: amikor a kilencvenes években itt járt Csiang Cö-min volt elnök, a kisföldalatti Hősök téri megállójánál engedéllyel vonulhattunk, de a rendőrség furfangosan és jogtalanul buszokat állított elénk, hogy a kínai delegáció ne lássa a tiltakozásunkat. Mi héliumos lufival engedtük fel a tibeti zászlót, és végül nem minket bilincseltek meg, hanem az akkori kínai attasét, aki erővel nekünk esett az akció miatt.