Apámhitte

Ifjabb Bibó István művészettörténész, tanár 1941-ben született. Apja, Bibó István (1911–1979) jogász-politikus, 1956-ban az utolsó Nagy Imre-kormány államminisztere, 1957–1963 között életfogytiglanra ítélt politikai fogoly; a demokrácia válságával, a kelet-európai kisállamok nyomorúságával, illetve az 1944 utáni zsidókérdéssel foglalkozó tanulmányaival maradandót alkotó társadalomtudós. Anyja Ravasz Boriska (1909–1979) tanár, Ravasz László református püspök leánya. Három gyermekük közül István a legidősebb, 1966-ban szerzett magyar–művészettörténet szakos diplomát az ELTE-n. 1979-ig a műemlékvédelemben, 1980 és 1990 között az MTA Művészettörténeti Intézetében dolgozott építészettörténet-kutatóként. 1986-ban feleségével együtt kezdeményezője, majd szervezője volt az 1952-ben kollaboráns egyházi vezetők által az egyház nevében „önként” állami tulajdonba adott Baár-Madas Református Gimnázium újraindításának, amelynek 1990-ben az első igazgatója lett. 1995-ben a református egyház vezetésében akkor hangadó szerephez jutott, szélsőjobboldali szimpátiájú elöljárók eltávolították, ami a következő két évben a tantestület nagyobbik felének – önkéntes vagy kényszerű – távozásához vezetett. A testületből eltávozott tanárokkal együtt 1996-ban egyesületet alapított egy független iskola, a Sylvester János Protestáns Gimnázium létrehozása és fenntartása céljából, melyet 1997 szeptemberétől 2008-as nyugdíjba meneteléig igazgatott. Az iskolát a református egyház 2012-ben Sylvester János Református Gimnázium néven befogadta, és az alapító igazgatót iskolaszervező és pedagógiai munkájáért 2017-ben Lorántffy Zsuzsanna-díjjal tüntette ki.