Bár a magyarországi kis- és középvállalkozások vezetőinek többsége tisztában van azzal, hogy komoly előnyöket és költségcsökkentést hozhat a digitalizáció, e cégek nagy része elavult eszközparkkal működik, s az átállást levezénylő szakemberekből is kevés van.
Az elektromos autók fenntartásának költsége alacsonyabb, mint a hagyományosoké. Egy átlagos elektromos autóval 5-6 euróba, egy 7 litert fogyasztó benzinessel pedig közel 10 euróba kerül száz kilométer megtétele. A kipufogó nélküli autók gyártása azonban, főleg az akkumulátorokhoz szükséges alapanyagok drágulása miatt, belátható időn belül nem lesz olcsóbb, mint a belső égésű motorokkal szerelteké. Ami pedig az elektromos járgányok vételárának és fenntartásának együttes költségét illeti, az az előrejelzések szerint már három-négy év múlva alacsonyabb lehet, mint a benzineseké vagy a dízeleseké.
Ez részben a vásárlási és fenntartási kedvezményeknek – Magyarországon a regisztrációs adó, a cégautóadó és a gépjárműadó alóli mentességnek, a terjedő ingyenes parkolásnak, valamint a legfeljebb másfél millió forintos vételár-visszatérítésnek – köszönhető. De az is növeli majd az elektromos autók iránti keresletet, hogy miközben 2021-re az előrejelzések szerint már 700 kilométer körül lesz az egy feltöltéssel megtehető távolság, Európa-szerte épül a gyors- és villámtöltő-hálózat.
Az elektromos autók céges használata presztízsnövelő is: azt üzeni, hogy az adott vállalat innovatív, illetve ad a fenntarthatóságra. Az is növeli majd a környezetkímélő járművek vonzerejét, hogy Európában egyre több helyen fontolgatják az idősebb és komoly légszennyezőnek számító dízeljárművek kitiltását vagy a városokba való behajtásának fizetőssé tételét. Németországban több városban, köztük Berlinben, már ma is fizetni kell az elavult motorokkal szerelt autók használata után.
Az viszont drágítja az elektromos autókat, hogy nyilván nem tart örökké az a jelenlegi gyakorlat, mely szerint a villanyautókat ingyen lehet feltölteni a közösségi állomásokon. Míg most az ingyenes töltés költségeit leginkább a szolgáltatók pr-költségvetéséből finanszírozzák, rövid időn belül kialakulnak azok az üzleti modellek, amelyek alapján fizetőssé válik az „áramtankolás”. Magyarországon két szektor versenyez, az áramszolgáltatók és az üzemanyag-értékesítő vállalatok, s még nem dőlt el, hogy ki lesz a nyertes.
