Nem azért teszi, mert idegenvezető. És nem is azért, mert idősápoló. Hanem azért, mert Amerikában – ott is az egyik legautósabb városban, Los Angelesben – fizetőképes kereslet mutatkozott arra, hogy felnőtteket sétáltasson. Chuck McCarthy eredetileg azt tervezte, hogy kutyákat sétáltat, de nem volt kedve a kutyapiszokkal bíbelődni, és eljátszott a gondolattal: mi lenne, ha inkább embereket sétáltatna? Ez viccnek tűnt, de az első hirdetések nyomán kiderült, hogy valóban szükség van erre a szolgáltatásra. A mostanában kétéves vállalkozáshoz már 35 sétáltató csatlakozott. Az üzlet közel áll ahhoz, hogy megalapozza Chuck megélhetését, amire szüksége is lenne, mert ő egyike annak a rengeteg színésznek, akik Hollywood közelében szerepekre várnak, de többnyire hiába. Chuck még nagy, bozontos szakállat is növesztett, abban a reményben, hogy hajléktalanszerepeket kap, de egyelőre inkább a sétáltatás a biztos. Már előkészületben van a kisvállalkozás okostelefonos alkalmazása, és kovácsolódnak a nagyratörő tervek az üzlet kiterjesztéséről egész Kaliforniára, sőt talán az egész világra.
