Bhután egyik apró falvában egy nemi identitását kereső focistalányra, míg a fóti gyermekotthonban egy beilleszkedni akaró szomáliai menekült fiatalra akadt a rendező – különös történetüket egy-egy dokumentumfilmben örökítette meg.
Zurbó Dorottya. Elmondja az elmondhatatlant
reviczky zsolt
Utazómozi
Három éven át forgatott a Himalája lábánál elterülő buddhista királyság, Bhután egyik kis falvában, ahol a helyi közösség immár a család tagjaként tekint rá. Ebből született A monostor gyermekei című dokumentumfilmje, amelyet tavaly az amszterdami, az idén pedig a San Franciscó-i filmfesztiválon is bemutattak. Eközben arra is maradt ideje, hogy a fóti gyermekotthonban drámafoglalkozásokat tartson – így akadt rá következő filmjének főszereplőjére, a szomáliai Kafiyára, akinek magyarországi asszimilációjáról készített alkotása, a Könnyű leckék a minapi locarnói filmfesztiválon debütált, Szarajevóban pedig a dokumentumfilmes versenyszekcióban szerepelt. Zurbó Dorottya 30 éves, a Pécsi Tudományegyetemen bölcsészdiplomát szerzett, majd elvégezte az ELTE filmtudományi mesterképzését, és jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetem doktorandusza. A dokumentumfilmezésben a legfontosabbnak a szereplőkkel kialakított bizalmi kapcsolatot tartja, a legszebbnek és legizgalmasabbnak pedig azt, amikor a főhőseinek levetítheti végre a róluk szóló filmet. Hamarosan visszatér Bhutánba, hogy A monostor gyermekeit elvigye a legkisebb falvakba is, és beszélgetéseket folytassanak a hagyomány és a modernitás helyi ellentmondásairól. Rengeteget tanult a példaképének tekintett színház- és filmművészetis osztályfőnökétől, Almási Tamástól. Kedvenc rendezői közé sorolja az érzékeny költői filmeket készítő orosz–holland Aliona Van der Horstot, valamint az egészen egyedi burleszkes-dokumentumfilmes stílust megteremtő lengyel Bogdan Dziworskit.
