Résekapajzson
„Magyar költő mért él Amerikában? / Hajó visz haza, szívem meg a lábam, / s nem az eszem, de a kíváncsiság: egy más világ vár, vagy a másvilág? Azt is szeretném látni, hogyan épül / demokrácia demokraták nélkül” – töprengett a fiatalon is bölcs Faludy György még 1945-ben, amikor első emigrációját feladva hazatért. A kérdésre rövidesen megkapta a választ: előbb a verseit tiltották le, majd internálták, végül a recski kényszermunkatáborban élte pokolbéli víg napjait. „Mit érlel sorsod? mit kaptál hazádtól? / Miért jöttél vissza? minek vagy magyar / ily bolondul? téged e föld nem ápol /s nyom nélkül eltakar” – írta 1950-ben az ÁVO pincéjében. Az 1956-os forradalom után ismét kivándorolt, csak 32 évvel később települt haza – végleg. Ezt a diadalmas visszatérést idézi fel Szellem rovatunk.
