Lovakrul
A fenti cím gróf Széchenyi István 1828-ban megjelent könyvének címe. A cím semmiképpen sem vonatkozik Palkovics László innovációs és technológiai miniszterre, akit Széchenyi a múlt távlatából nyilván nem ismerhetett. Ismerte viszont a magyar néplélek legsötétebb oldalait. Három évvel később, Stádium című könyvében így írt: „Itt tátong azon mélység, melynek fenekébűl gőzölg ki a majd-majd elsüllyedendő nemzeti létnek rothadt szaga, s mely mindaddig nemzeti koporsó gyanánt tárva fog állni előttünk, míg azt az önisméret- s javulásnak csak jobb emberek által gyakorlott szelleme, az undok önség s törpe alacsonyság feletti diadalma, a nemzeti dicsőülés- és nagyságnak tűrhetlen szomja s minden magyarnak rokonszeretete s egyetértése örökre bé nem töltik; s míg az egykori, vagyis inkább még mostani (!) fenéktelen örvény helyén nem áll fel egy nemzeti oszlop, mely mindenoldalú isméretbűl, világi tapasztalásbúl, előítélet nélküli józan okoskodásbúl, nemesült nemzeti szokásokbúl, szóval: mely a valódi honosság s igazi bölcsesség köveibűl nem lesz összerakva s erény s honszeretet által elbomolhatlan egybeforrasztva!”