Nagymaros-szindróma
Levélben figyelmeztette Mártha Imre volt MVM-vezér Süli János paksi bővítésért felelős tárca nélküli minisztert, hogy módosítson az atomerőmű-projekten, különben a hibás döntések költségét több generáció is nyögni fogja. A hvg.hu által megszerzett levélben Mártha figyelmezteti Sülit, vigyázzon: „Ne úgy vonulj be a történelembe, mint a modern kori Paks–Nagymarosi Miniszter.” Szerinte a „nem én rendeltem – én csak megpróbálom felépíteni” jellegű önfelmentés nem segít. „Vállald fel a szakmai problémákat, és jelezd a kormánynak” – figyelmeztet Mártha, felsorolva, mire gondol. A paksi hitelszerződés „magyar oldalról fércmunka, silány, nem a magyar érdekeket tartja szem előtt”. Az oroszok – Mártha szerint – képtelenek európai uniós jogi környezetben atomerőművet engedélyeztetni. De a Roszatom a gyártásban sem tud eleget tenni az uniós elvárásoknak. „Mit kezdjünk egy mutatós, ámde orosz szabványok szerint felépített atomerőművel, amit itthon, az EU-ban nem lehet majd jogszerűen üzemeltetni? Kilépünk az EU-ból, hogy be lehessen kapcsolni?” – fogalmaz Mártha, aki szerint Paks II. társadalmi támogatottságának hiánya oly mértékű, hogy „bármilyen kis szikra elegendő ahhoz, hogy egy hangulathullám elsodorja a beruházást”. Minél később következne be ilyen, annál nagyobb lenne a Bős–Nagymaros jellegű kár és veszteség. Szerinte a korábbi gazdaságossági számítások is elavultak. Gond továbbá, hogy nincs megfelelő mennyiségű és hőmérsékletű víz a Dunában Paks hűtésére, ezért „azonnal át kell terveztetni a Paks II.-terveket”, még mielőtt „újabb Duna-kör jellegű környezetvédelmi mozgalom” elindulna. Lapértesülések szerint a kormány is elégedetlen Süli munkájával, de leginkább a beruházás lassúsága miatt.
