„Magyarország erős ország”, de „nincs erős ország erős, saját maga megvédésére képes hadsereg nélkül” – fejtegette Orbán Viktor a Máért ülésén. Szerinte „hátrányban vagyunk a régiós versenytársainkhoz képest, a szomszédjainkhoz képest: határozott fegyverzeti és katonai hátrányban, alárendeltségben vagyunk ebben a pillanatban”. Úgy tűnik Orbán szavaiból, mintha a szomszéd országok miatt kellene fegyverkezni és a magyar hadsereget megerősíteni. Holott a veszély ezek részéről meglehetősen halovány, lévén, hogy többségükkel közös katonai szervezetben, a NATO-ban vagyunk, vagy semleges ország, mint Ausztria. Szerbia és Ukrajna esetleg jelenthetne akár veszélyt is Magyarországra, ám kisebb bajuk is nagyobb annál, hogy ilyenen törjék a fejüket, ráadásul velük szemben a NATO közössége védelmet is ad.
Az viszont kétségtelen, hogy a magyar haderő sok kívánnivalót hagy maga után, technikai és személyi szempontból egyaránt. Lenne tehát tennivaló, de ezt a szomszéd országok fegyverkezésével indokolni nem több belpolitikai hangulatkeltésnél. A NATO elvárása az, hogy a GDP 2 százalékát költsék a tagországok honvédelmükre, méghozzá a szervezet képességeinek erősítésére, s a céljaival összhangban. A magyar honvédelmi vezetés általában ebben az irányban fejleszti a hadsereget, ehhez az Orbán-féle propagandaszövegek semmit sem tesznek hozzá.
Ami a politika terepe a honvédelmi fejlesztésen belül, az az ifjúság erőteljesebb militarista nevelésére irányuló szándék, valamint a tartalékosok, illetve a hadkötelesség kérdése. A magyar hadsereg létszámhiánnyal küzd; 24 ezer katonával és 8 ezer önkéntes tartalékossal valóban nem lehet a NATO képességeihez megfelelően hozzájárulni. Különböző eszközökkel, mindenekelőtt a jövedelmek emelésével próbálja a kormány vonzóvá tenni a katonai hivatást. Nem sok sikerrel. Az azonban nem igazán érthető, miért is kell a hadkötelezettség korhatárát 40-ről 50 évre emelni, mint azt a kormány tervezi. Az igaz, hogy sok európai országban ennél magasabb a hadkötelezett férfiak korhatára, ám ez csak hagyományból maradt így, tartalma nem sok van. A hadkötelezettek a legtöbb országban lényegében már nincsenek hadra fogható állapotban, hiszen semmiféle kiképzésen nem estek át. Sorkötelezettség Magyarországon sincs, így nem sok köszönet lenne abban, ha hirtelen fegyvert kellene nyomni a katonaságot legfeljebb filmeken tapasztaló férfiak kezébe, növelve a külföldre költözés motivációit.
De Németh Szilárd, a HM parlamenti államtitkára szerint – aki a minap arról is beszélt, hogy „nem fogunk a kézifegyverek gyártásánál megállni” – a népi bölcsesség úgy tartja, hogy a 40 és 50 év közötti esztendőkben „válnak férfivá az ifjak”. S nekik „nehezen tudná bárki is bebizonyítani, sőt egyenesen sértésnek vennék azt, hogy háborús védelmi helyzetben egy 45 éves magyar ember alkalmatlan lenne arra, hogy megvédje családját, otthonát, hazáját”. A módosítás mögött azonban kevéssé népi bölcsesség rejlik. Mint az a jövő héten elfogadandó törvénytervezet indoklásából kiderül: „a katonai szervezeteknél rendszeresített beosztások békeidőszaki feltöltése nehézségekbe ütközik”, s nem csökken a honvédségtől távozók száma sem. Ez gondot okozna a megelőző védelmi helyzet és rendkívüli állapot bevezetésekor, ezért a „katonai szervezetek békében feltöltetlen beosztásaival növelt hadköteles létszámigényt kell biztosítani”. A hadkötelezettségi korhatár tervezett emelése megközelítőleg 850 ezer fővel növelné a behívhatók számát.
