Háborúésvége?

¬ Az áprilisi választások után azt jósolta, a magyarok most évtizedekre visszahúzódnak kertjeikbe. Egyetlen törvény borítani tud mindent?

A mostani tüntetéssorozat nem a rabszolgatörvényről szól, ez nyilvánvaló. Az elmúlt 8 év dühe gyűlt fel, és mivel demokratikus csatornák nem maradtak arra, hogy az ellenzéki akarat vagy csak szimplán az eltérő vélemény megjelenjen, így most, az új esztendő felé közeledve, azt hiszem, elkezdődött az utca éve. Ez a kormány minden demokratikus ajtót erőből befalazott, amin be lehetne nyitni, így tényleg csak ennyi maradt. Az utca. Nagyon kockázatos, de a jelenlegi helyzetben teljesen logikus és természetes reakció.

¬ Van olyan legitim politikai eszköz, ami Orbán hatalmát képes kordában tartani?

Milyen kordában tartás? Valójában nem egy törvényt akarnak a tüntetők megváltoztatni, nem is egy petíciót akarnak beolvasni, még csak nem is a kormányt lemondatni, hanem ennél is többet: rendszert váltani. Szerintem ez a cél. A kérdés, hogy van-e, lesz-e mögötte kritikus nagyságú társadalmi akarat. Sajnos az látható, hogy a szakszervezetek vagy harmatgyengék, vagy a kormány kiskutyusai, civil szféra pedig nincs. Így a már sokszor eltemetett parlamenti ellenzék állt a folyamat élére. Nekem nagyon szimpatikus volt, hogy a női politikusok léptek az első sorba. Ez a kormány nem tud mit kezdeni a nőkkel.

¬ Amíg Orbánt megbuktatni nem lehet, addig minden felesleges erőlködés?

Egyáltalán nem. Én április 8-a után azt mondtam, hogy ez nem egy kormány, hanem egy rendszer. Vagyis leváltani nem lehet, hanem majd egyszer megbukik. Vagy belső, vagy külső okok miatt. Ezt továbbra is így látom. Szerintem azzal, hogy megkezdődött az utca éve, elindulhatnak olyan látványos és nem látványos folyamatok, amelyek ezt a bukást közelebb hozzák.

¬ A parlament belső ellehetetlenítése lehet célravezető? Önök mindig konstruktív frakciónak akartak látszani.

A parlament bohózattá züllött. A konstruktív ellenzékiséghez hiányzik a legfontosabb feltétel: egy konstruktív kormány.

¬ De lehet a politika egyetlen eszköze az erő, illetve a nyílt erőszak?

Ezek szavak, és sokan sokfélét értünk rajtuk. Erőszakot nyilván senki sem akar, de erőt kell mutatni, mert ez a kormány nem ért másból. Orbán Viktor elmondta, hogy ő egy utcai harcos.

¬ Rátalált valamire az elmúlt napokban az ellenzék, vagy csak egy újabb csoport kapta meg a tizenöt perc hírnevet?

Januárra kiderül.

¬ Az ellenzék a tüntetésekkel rátalált arra az eszközre, amivel sikerrel léphet fel az Orbán-rendszer ellen?

Irdatlan nyomás nehezedik az ellenzéki pártokra 2010 óta a hardcore ellenzéki szavazók részéről, hogy „most már csináljatok valami látványosat”. Ez a kemény mag ünnepeli most a Facebookon az ellenzéket, és boldog, hogy ismét hallja a hangját, büszke lehet rá. Az ellenzék azonban nagy hibát követ el – már 2010 óra egyébként –, amikor ennek a csalódott kemény magnak játszik, mert nem ők döntik el a választást. Az ellenzék egyetlen, a győzelem esélyével kecsegtető stratégiája az lenne, ha a Fidesz lassan hárommilliós táborát ki tudná kezdeni.

¬ Nem lehet a mostani tüntetés a Fidesz 2006-ja? Könnygázfelhőben elég nehéz elhitetni, hogy működik a nemzeti együttműködés.

Szerintem a mostani jelenetekből egyelőre a NER húz hasznot. Az ellenzéki képviselők számára az éles tiltakozás mellett legalábbis egyenrangú szempontnak kellene lennie, hogy megőrizzék a méltóságukat és a leendő kormányképességük látszatát.

¬ Ezek után is vissza lehet ülni a képviselői padsorokba, és módosító indítványokat fabrikálni?

Ha egy párt választásokat akar nyerni, nincs más lehetősége, mint részt venni a parlamenti munkában, törvényről törvényre, konfliktusról konfliktusra bemutatni, mire kér felhatalmazást.

¬ Sokan érzik úgy, hogy valami újat hozott a mostani tüntetés az ellenzéki eszköztárban.

Én nem látok ilyet. 2010 óta voltak sokkal nagyobb szabású megmozdulások, elég, ha az első millás, a hallgatói hálózatos, a pedagógus- vagy a netadó elleni tüntetésekre gondolunk. Ezek egy része ráadásul meghátrálásra is késztette a hatalmat. Egy különbség talán tényleg van: az indulatok forrpontja magasabb, mint korábban volt. Nem lehet hatékonyan kormányozni úgy, hogy a hatalom azokat levegőnek nézi, akik nem rá szavaztak. Ők minden bizonnyal megalázottabban érzik magukat ebben az országban, mint akár csak egy-két éve is.

¬ Az sem igaz, hogy leomlottak a falak a bal- és jobboldali ellenzék között?

A pártok kemény magja között talán tényleg átszakadtak gátak, de ezek után sem lehet az ellenzéki pártok szavazóit egyszerűen összeadni. Ezek a pártok összefogva sem tudnak egy olyan pozitív világképet adni, ami mögé tömegek állnának. Önmagában a negatív identitásnak nincs mobilizáló ereje, ezzel nem lehet megverni a jelenlegi kormányt.

¬ Lehet, hogy struktúrájukban nincs különbség a korábbi és a jelenlegi megmozdulások között, de a rájuk adott válaszban talán igen.

Most is példamutatóan jár el a rendőrség, különösen, ha 2003–2004-hez vagy 2006-hoz viszonyítjuk, amikor jogtalanul oszlatott fel demonstrációkat. Bár az elmúlt napokban én is hallottam esetekről, amikor például olyan személyeket vettek intézkedés alá, hogy ennek nem lehetett látni az indokát. Ezeket a túlkapásokat sürgősen ki kell vizsgálni, és számot kell róluk adni. Az MTVA-nál a rendőrség abban marasztalható el, hogy nem lépett fel az őrző-védő szolgálat embereivel szemben. Az valóban megengedhetetlen és példa nélküli, hogy egy magánhadsereg lépjen fel erőszakosan országgyűlési képviselőkkel szemben, áthágva a rá vonatkozó törvényi szabályokat.

¬ Azért csak talál egyetlen biztató elemet a tüntetésekben!

Nagyon örülök annak, hogy végre nem csupán az elit érdekeit sértő, hanem gazdasági és szociális problémák mentén vannak viszonylag nagyszabású megmozdulások Magyarországon.

¬ De hiszen már rég nem a túlóratörvényről szól a mostani tüntetés…

Pedig szerintem érdemes lenne ennél maradni. Van egy olyan hiú ábrándom, hogy az Orbán-rendszer Achilles-sarka mégiscsak az alacsonyan tartott bérszínvonal, valamint a munkavállalókat védő munkajogi szabályozás leépítése. Egyébként a tiltakozáshullámnak csak akkor sikerülhetne megingatnia a hatalmat, ha az érintettek is az utcára vonulnának, vagy ha valóban lenne általános sztrájk. De egyelőre nem ezt látjuk. Talán egy haszna mégis lehet az Orbán-rendszernek: az, hogy újjáéleszti a munkásmozgalmat. Ehhez azonban – könnyen lehet – meg kell várni, hogy véget érjen a gazdasági konjunktúra. ¬ Hamvay péter