A változó fuvarozási szokások miatt inkább a hazai piacra összpontosítja figyelmét az UTA márkafüggetlen üzemanyagkártya-elfogadó hálózat magyarországi leányvállalata – mondja Réthy Kinga, az UTA Magyarországért és a skandináv régióért felelős igazgatója.
Réthy Kinga. Átalakuló piac
Fazekas István
Üzemanyaghitelre
Egyre élesebb a verseny a magyarországi üzemanyakártya-kibocsátók között. A „versenyzők” az árkedvezmények növelésével, illetve a szolgáltatások körének bővítésével igyekeznek növelni piaci részesedésüket. Az üzemanyagkártyák – a nevükkel ellentétben – nem csupán benzin- vagy dízelvásárlásra alkalmasak, a közúti fuvarozással kapcsolatos díjak, a mosási, parkolási és javítási számlák is kiegyenlíthetők velük, és még a különféle adók visszatérítéséhez is használhatók. Másik előnyük, hogy a költéseket utólag – kéthetenkénti vagy havi számlák alapján – kell megfizetni.
A versenytársak két csoportba oszthatók: az egyikbe azok a cégek – például a DKV és az UTA – tartoznak, amelyeknek nincs ugyan saját üzemanyagtöltő-hálózatuk, ám a benzin- és gázolaj-forgalmazókkal és más szolgáltatókkal kötött megállapodás alapján több országban bocsátanak ki kártyákat. A másik csoportba azok az olajcégek sorolhatók, amelyek kártyáit a saját, illetve szerződésben álló más hálózatokban elfogadják. Magyarországon a Mol számít az egyik legnagyobb szereplőnek, a magyar olajtársaság európai kártyáját a hazai és külföldi Mol-kutaknál, a többit pedig a magyarországi töltőállomásokon lehet használni. De bocsátanak ki Magyarországon üzemanyagkártyát a multinacionális cégek is, például az osztrák OMV, a brit British Petrol (az Arallal közösen) vagy a holland–brit Shell is.
Az üzemanyagkártyák további előnye, hogy a felhasználók árkedvezménnyel vehetik igénybe a szolgáltatásokat. Árkedvezményeket kapnak a kutaknál a független kártyakibocsátók ügyfelei is, az üzemanyagcégek ugyanis – a forgalomnövekedés reményében – együttműködnek a vetélytársakkal. Az árkedvezmény, függően a kibocsátótól, illetve az ügyfél által vásárolt mennyiségtől, általában literenként 2–10 forint. A kibocsátók egy része korábban akár milliós nagyságrendű kauciót is kért az ügyfeleitől, ám ez a szokás – főként a szolgáltatók közötti verseny miatt – egyre inkább kimegy a divatból.
Az is növeli a szolgáltatás népszerűségét, hogy az általában a járművek rendszámára vagy a tulajdonos cég nevére szóló kártyák révén egyszerűen nyomon követhető az adott vállalat járműivel kapcsolatos összes kiadás. Akadnak olyan szolgáltatók, amelyek lehetővé teszik a kártyahasználat valós idejű ellenőrzését is. És persze az is fontos, hogy a sofőrnek – például ha többnapos külföldi útra indul – nem kell készpénzt vinniemagával.
