Dobszay János

vezető szerkesztő

Erdőtőlafát

Foci az, amit huszonketten játszanak, és mindig a németek nyernek; magyarországi választás pedig az, amelyen akárhány párt akármilyen összeállításban indul, mindig a Fidesz győz. Orbán a negyedik kétharmados győzelmét követő ötödik kormányalakítása során azonban mintha zavarba jött volna. „Az erdő közepében vagyok, nem látok tisztán se hátra, se előre” – utalt a közrádióban a minap arra a dilemmára, ami – Fókuszban rovatunk elemzése szerint – abban áll, hogy egyszerre kellene megfelelnie a külső kényszerek diktálta feltételeknek, s közben pénzzel, pozíciókkal, üzleti megbízásokkal etetni saját politikai-gazdasági gépezetét. Az unióval a kiegyezéshez – és így a pénzcsapok megnyitásához – szakemberekre van szükség, a korábbinál is koncentráltabbá váló hatalomgyakorlás viszont feltétlen politikai lojalitású, végrehajtó alkatú minisztereket kíván. És ehhez a mutatványhoz önmagában már kevés a kormányzati rutin: nem véletlen, hogy Orbánnak idén másfélszer annyi időre van szüksége a kabinet felállításához, mint négy éve vagy 2010-ben volt, pedig akkor nem a folytatáshoz, hanem új korszak kezdetéhez keresett magának társakat.