Előregyártottköntörfalazás
Magyarosítani akarja az építőanyag-gyártást a kormány, már meg is tette az előkészületeket, hogy a piac meghatározó része megfelelő kezekbe kerüljön. Csakhogy ez önmagában nem segít azon, hogy nincs elég szakmunkás, nincs elég modern gép, és a drágulás is megállíthatatlannak tűnik.

A hanyatló Nyugat nyomdokain

Halónincs
Lázár Jánost szeretik az építészek, mert Lázár János is szereti az építészeket. Az új építési és beruházási miniszternek mostanság nagyjából ennyi köze van az ágazathoz. Bár a Mezőhegyesi Ménesbirtok kormánybiztosaként Lázár az elmúlt években kifejezetten roadshow-t rendezett, hogy ország-világ előtt bizonyítsa rátermettségét az élelmiszeripar és a kiskereskedelem magyarosítására, a nagy szereposztó mégis azzal a feladattal bízta meg, hogy az állami beruházásokat vezényelje le, az építőipart pedig lehetőség szerint pántlikázza fel nemzeti színű szalagokkal. A sok gazdasági tárca szorításában még kérdés, mekkora hatalomhoz jut a minisztériuma, és milyen hatáskörök kerülnek Palkovics László technológiai és ipari tárcájához vagy akár a gazdaságfejlesztő Nagy Mártonhoz, Lázár mindenesetre nem kis önbizalommal országépítésre készül. A már folyamatban lévő 10 ezermilliárd forintnyi állami beruházás rengeteg építőanyagot fog felszívni, és ez akár százmilliárdokat is a beszállítók zsebében hagyhat profitként. Bár a közbeszerzések sorsával kapcsolatban Lázár óvatosan úgy fogalmazott, „tőlem nem áll távol a gondolat, hogy ha csak egy pályázó van, az érvénytelen pályázat”, ehhez gyökeres fordulatot kellene elérnie a Mészárosékat preferáló eddigi gyakorlathoz képest.
Kipróbált csapattal indul neki a feladatnak Lázár. Csepreghy Nándor miniszterhelyettes már a Miniszterelnöki Hivatalban is ezt a posztot töltötte be mostani főnöke mellett. Csepreghy szegedi fideszes polgármesterek mellett kezdte politikai pályafutását, és éppúgy, mint Lázár iskolatársa, a batidai vadászkastélyban is tulajdonostárs Bada János, ő is folyamatosan a miniszter holdudvarában dolgozik. 2018 őszén Csepreghy, Bada és Rákay Philip vették meg a hódmezővásárhelyi Rádió 7-et működtető vállalkozást, így lett a csatorna Lázár szócsöve a helyi médiában. Habár Csepreghy ebből az üzletből kiszállt, és Áder János távozásáig a köztársasági elnök Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítványát igazgatta, a csapat összetartozását jól jelzi, hogy az alapítvány alapkezelőjének ugyanazon a budai pasaréti címen van a székhelye, mint a Mezőhegyesi Ménesbirtokot kezelő Jövő Nemzedék Földje Alapítványnak. Az Áder-féle alapítvány munkájában az új kulturális és innovációs miniszter, Csák János is közreműködött, valamint Lázár kommunikációs szakembere, Krakkó Ákos is az államfő mellett dolgozott. Utóbbi ugyancsak Lázár minisztériumában folytatja.
Vásárhelyi származású a miniszter másik államtitkára, Juhász Tünde is, aki a Csongrád Megyei Kormányhivatal vezetőjeként egyfajta próbapályát működtetett, a gyakorlatba ültetve át mindazt, amit a kormányhivatalokat felügyelő kancelláriaminiszter 2014 és 2018 között kitalált. Ennek része volt a környezetvédelem és az örökségvédelem önállóságának megszüntetése éppúgy, mint a beruházások felgyorsítását lehetővé tevő kiemelt státus bevezetése – a beruházók és az építészek jelentős részének megelégedésére. Az építésügyért felelős államtitkár, Lánszki Regő egyike azoknak a tervezőknek, akikkel Lázár az elmúlt években is szoros kapcsolatot alakított ki, a beruházásokért felelős Nagy Bálint pedig keszthelyi polgármesterként erősítette a Fideszt és a kormányhoz közeli vállalkozások érdekképviseletét. Ő volt az, aki a járványügyi veszélyhelyzet időszakát kihasználva egyszemélyi polgármesteri döntéssel kiemelt fejlesztési területté nyilvánította a keszthelyi Balaton-partot, ahol egymást érik a kormánybarát befektetők ingatlanjai.
Kipróbáltzsákutca
Érdemes több lábon állni, de önellátó gazdálkodásra nem ajánlatos áttérni. Ennyiben foglalható össze független közgazdászok reakciója arra, hogy a kormány gazdaságfejlesztésének fő iránya az önálló és önellátó gazdaság megteremtése. Virovácz Péter, az ING Bank elemzője arra emlékeztet, hogy amikor 2011-ben óriási árvizek voltak Thaiföldön, teljesen leállt a merevlemezek gyártása: a világ csak akkor ocsúdott fel, hogy ezt a terméket szinte kizárólag onnan lehet beszerezni. A pandémia előtt az államok foglalkozhattak volna ezzel a problémával, ám nem ezt találták az elsődlegesnek. Az ellátási láncok megszakadásával azonban felértékelődött annak lehetősége, hogy ne csak egy irányból számíthasson az ember segítségre. Kérdés, hogy a globális láncolatokról való leszakadás milyen áron történhet meg. Lépéseket lehet tenni ebbe az irányba, de ennek nyilvánvalóan vannak korlátjai. Részsikereket azonban el lehet érni, Magyarországon például az élelmiszeripar lehet egy ilyen kísérleti terep – mondja Virovácz a HVG-nek. „Azt gondolom azonban, hosszabb időtávon nem elég mély a sokk ahhoz, hogy visszaforduljanak a globalizációs folyamatok” – teszi hozzá. Ráadásul az önellátásnak olyan költségvonzata van, amelyet – különösen a kiüresedett államkassza mellett – szerinte nem lehet felvállalni.
Már vagy tizenöt éve az összes nagy gazdaság szeretné földrajzi és politikai okokból is rövidíteni a beszállítói láncokat, de pont a magyar gazdaság szemszögéből ez bajos – mondja Zsiday Viktor, a Citadella Alap portfóliómenedzsere. A külkereskedelemben ugyanis Magyarország a világ egyik legnyitottabb gazdasága, így megsínylené a hirtelen irányváltást. A közgazdaságtanban sokáig az volt az uralkodó nézet, hogy a termelést csak az árra kell optimalizálni, de aztán kiderült, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekben felértékelődik például a raktárkészlet, még akkor is, ha az drágítja a terméket – mondja Zsiday a HVG-nek. „Ennek ellenére nekem úgy tűnik, hogy azok a gazdaságok deklarálják magukat önellátónak, amelyeknek ezzel politikai céljaik vannak, ott viszont ezt a fordulatot megsínyli az ország fejlettsége, polgári jóléte” – teszi hozzá. Miközben az ilyen kísérletekre tucatnyi negatív példa van, Zsidaynak csak egyetlen olyan jutott eszébe, amely nem ebbe a kategóriába tartozik: Szingapúr egy felvilágosult autokratának köszönheti mai fejlettségét. A délkelet-ázsiai városállamban ugyan nincs politikai és sajtószabadság, viszont van jólét. A politikai elit ugyan egyetlen családból áll, de az nem fosztja ki a gazdaságot. Elenyésző a korrupció, független az igazságszolgáltatás, ráadásul a világ élvonalába tartozik a szingapúri oktatás és az egészségügyi ellátás.

