Egyszerű politikai pávatáncnak látják a magyar kormány utolsó pillanatos manőverezését a globális társasági minimumadó bevezetése körül az EUrologusnak nyilatkozó brüsszeli közgazdászok. Hosszú évek óta napirenden volt a G20-országok közt a közös nevező megtalálása abban, hogyan léphetnének fel a multinacionális vállalatok ellen, amelyek az alacsony adókulcsú országokba mozgatják át a nyereségüket. Ebben hozott áttörést, amikor 2021 júliusában előbb a pénzügyminiszterek, majd októberben Rómában a G20-ak állam- és kormányfői is megállapodtak a minimum 15 százalékos társaságiadó-kulcs bevezetésében. Az azóta 140 ország támogatását élvező szabályozást az EU teljes mellszélességgel tolta, s a tervezet a magyar kormány támogatását is élvezte – legalábbis látszólag. Varga Mihály pénzügyminiszter aztán az utolsó pillanatban, idén június 17-én közölte: Magyarország szerint „nincs kész a munka (...) folytatnunk kell, igyekezve megoldást találni”.
A jelenleg az EU soros elnökségét betöltő Franciaország pénzügyminisztere, Bruno Le Maire nem is rejtette véka alá csalódottságát a franciák számára kiemelt ügy megbicsaklása miatt. Hozzátette: mostanra minden technikai részlet tisztázódott, a végső jóváhagyást kizárólag politikai fenntartások akadályozzák. Erre a vonatra ült fel az Európai Parlament is, amely a magyar vétó nyomán sürgősséggel napirendjére vette az ügyet. A francia elnökség és az EP-képviselők közös nevezőként az úgynevezett „megerősített együttműködés” keretében köthető megállapodást vetették fel, amelyre az EU alapszerződése lehetőséget ad. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy – magyar vétó ide vagy oda – a 26 támogató tagállam hazánk kihagyása mellett bevezetheti a minimumadót.
Az EU számára éves szinten 48 milliárd euró bevételt hozó minimumadó kapcsán az a fő magyar kifogás, hogy „ha azt a világ többi országa előtt vezeti be az unió”, azzal az európai cégek versenyhátrányba kerülnek. Fából vaskarika gondolatmenetnek tekintik azonban a magyar érveket a brüsszeli gazdasági szakértők, akik szerint illúzió azt hinnie a budapesti kormánynak, hogy a jelenleg az EU-ban az egyik legalacsonyabb, a németnek még a harmadánál is kisebb, 9 százalékos magyar nyereségadókulcs ideiglenes megőrzéséből előnyt tud kovácsolni. Ahhoz ugyanis túlzottan integráns része a magyar gazdaság a OECD pénzpiacainak. Nem beszélve arról – magyarázza forrásunk –, hogy ha megszületik az említett, megerősített megállapodás, borítékolható, hogy a tagállamok nem hagynak kihasználható szabályozási kiskaput Magyarországnak egy olyan irányelv kapcsán, melynek épp az adóelkerülés és az adóoptimalizálás visszaszorítása a célja. Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy a múlt heti EU-csúcs végén Emmanuel Macron francia elnök már úgy fogalmazott: „Igen, beszéltünk Orbán Viktorral a kérdésről, mely nemcsak az EU-t, de széles nemzetközi platformot érint, és annyit tudok mondani: minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy sikerüljön megállapodni.”
Az amerikai kormány is szeretné minél hamarabb tető alá hozni a mechanizmust, amiről a vétó belengetése óta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter többször is egyeztetett amerikai kollégájával, Antony Blinkennel. Hogy milyen fontos az egyezség az USA számára, azt az is mutatja, hogy Janet Yellen pénzügyminiszter májusban hosszú látogatásra érkezett Varsóba – akkor ugyanis még úgy volt, hogy a lengyeleken bukhat meg az uniós bevezetés. Varsó végül beállt a minimumadó mögé, eközben sikerült megegyeznie az Európai Bizottsággal arról, amiről a magyar kormány csak álmodik, hogy hozzáférhet a járvány utáni helyreállítási alap forrásaihoz. A magyar vezetés viszont ezúttal valószínűleg hiába reménykedik abban, hogy a vétóval képes nyomást gyakorolni Brüsszelre, mint például az Oroszország elleni hatodik szankciós csomag esetében az olajembargó ügyében vagy Kirill pátriárka kivetetésével tette. Az Orbán-kormány politikai hitelvesztésén túl annyi következménye azonban mindenképp lesz e taktikázásnak, hogy a minimumadó leghamarabb 2024-től léphet életbe. ¬ Folk György (EUrologus) / Brüsszel
