Játékelméleti megfontolás alapján az a valószínűbb, hogy tovább már nem emelkednek az energiaárak – mondta a HVG-nek a kaliforniai Berkeley Egyetem üzleti iskolájának, a Haas School of Businessnek az adjunktusa, Anastassia Fedyk. A kutató az egyéni és csoportos döntéshozatal szabályszerűségeivel foglalkozik, különös tekintettel arra, hogy az információk és a vélelmek, hiedelmek miként befolyásolják azt. „Az árak alakulása szempontjából nemcsak az számít, hogy milyen intézkedéseket hoznak, hanem az is, hogy milyen intézkedéseket várnak el” – mondta arra a kérdésre, hogy miként látja, Európának mekkora esélye van a győzelemre az árháborúban. Fedyk magyarázata szerint a közgazdaságtanban ezt nevezik racionális elvárásnak: ha arra számítunk, hogy holnap valami olyasmi történik, ami az árak emelkedését okozza, akkor a piaci szereplők ezt figyelembe veszik, és az árak már ma is emelkedni fognak. Ezt láttuk az év elején az olajárakkal kapcsolatban: miközben az Európai Unió a lehetséges embargóról tárgyalt, az olajárak már a tavasszal is emelkedtek. És amint a hatodik szankciós csomagban bejelentették a részleges olajembargót, nem volt több árhatás – azóta olcsóbb lett az olaj. A gáz esetében ugyanez történik: elég határozott most a várakozás, hogy az Európa és Oroszország közötti kereskedelemben a jövőben lényegesen alacsonyabbak lesznek a gázárak. Nehéz ezen a fronton további meglepetést okozni, így kisebb esély van a jövőbeli áremelkedésre.
Játékelméleti szempontból, mondja Fedyk, jelenleg az a legfontosabb, hogy tudomásul vegyük: Oroszország mindent meg fog tenni azért, hogy ártson Európának és a Nyugatnak, függetlenül attól, hogy a másik fél milyen stratégiát követ. Ezt láttuk eddig az Északi Áramlat I. gázvezetékkel. Amikor a Nyugat eltekintett a szankcióktól a turbinák Kanadából való visszaszállítása érdekében, az sem akadályozta meg Oroszországot, hogy leállítsa a vezetéket. „Tehát stratégiai szempontból az a legjobb, ha azt feltételezzük, hogy Moszkva a legrosszabbat fogja tenni, és ennek megfelelően készül fel Európa arra, hogy a lehető legerősebb pozícióba kerüljön erre a télre és az utána következő időszakra” – hangsúlyozta az üzleti döntéshozókat oktató adjunktus. Hozzátette ugyanakkor, hogy ez természetesen csak rövid távon van így. „Hosszabb távon Oroszország tettei lényegesen károsabbnak bizonyulnak saját maga, mint ellenfelei számára.” Oroszország egy Texasszal azonos méretű gazdaság – tette hozzá. Egy olyan gazdaság, amelyben betegesen mély a korrupció, és amely túlságosan támaszkodik a természeti erőforrások exportjára. Ha a Nyugat kollektíven enged egy ilyen állam gazdasági nyomásának, akkor stratégiai szempontból nagyon helytelenül cselekszik.
A hiedelmek kritikus szerepet játszanak abban is, hogy a játszma egyes szereplői hogyan cselekedjenek, még akkor is, ha a hiedelmek nem száz százalékban helyesek. Fedyk szerint egyetlen oka van, hogy kitart az orosz invázió: Vlagyimir Putyin úgy véli, hogy Oroszország kerülhet ki győztesen a küzdelemből. Ha egy katonai konfliktusban mindkét fél egyenlő erőforrásokkal és eltökéltséggel rendelkezik, akkor a háború nagyon sokáig eltarthat, és mindkét félnek hatalmas veszteségeket okoz. De ha az egyik szereplő meg tudja győzni a másikat, hogy ő soha nem adja fel, ezzel azonnal meghátrálásra készteti az ellenfelét, hiszen nem érdemes elpazarolnia az erőforrásait egy hiábavaló küzdelemben. Egy elhúzódó háborúban az igazi játszma gyakran színtiszta pszichológia: kinek sikerül kivetítenie a saját erejét, és hinnie a másik gyengeségében? Fedyk szerint ez azt jelenti, hogy addig nem áll helyre a béke Európában, amíg a Nyugat nem mutatja azt a fajta erőt és elszántságot, amire Putyin nem számít.
