EztateletEurópanyeri?

AFP / YURI KADOBNOV

Nem tartja valószínűnek, hogy a Putyin által elrendelt mozgósítás miatt rövid távon komoly tiltakozási hullám indulna Oroszországban, mégsem pesszimista Andrej Losak emigrációba kényszerült orosz újságíró, dokumentumfilmes.

¬ Több mint egymillió tartalékost küldhetnek Ukrajnába. Mennyire változtatja meg a rendelet az oroszországi közhangulatot?

Eddig azt a látszatot lehetett kelteni, hogy az oroszokat nem érinti közvetlenül a háború. A televízióban futottak a hírek, még talán egy-egy robbanás is hallatszott, de közben mindenki intézte a maga ügyeit. A sajtó úgy működött, mintha a Szovjetunióban lennénk, 1973-ban: a vezérnek igaza van, mindent jól csinál, és felvirágoztatja az országot. Az egyébként teljesen normális emberek szinte zombivá váltak. Amikor először megláttam az ukrajnai agressziót jelképező betűt, arra gondoltam, egyáltalán nem véletlen, hogy a „Z” az.

¬ Most viszont szinte valamennyi orosz otthonba megérkezik a háború.

Igen, a nacionalista és agresszív „orosz világ” először betört Ukrajnába, most pedig a behívók és halálozási értesítők formájában visszatér Oroszországba. Szerintem ez teljesen logikus folytatása annak, ami február 24-én kezdődött. Az oroszok már nem tehetnek úgy, mintha az ország nem állna háborúban. Az emberek egyik fele alázatosan bevonul a hadkiegészítő parancsnokságra, hogy elvigyék a harcmezőre ágyútölteléknek, a többiek pedig valahogyan megpróbálnak elmenekülni. Ilyen ember is sok van. Én Grúziában élek, s az orosz–grúz határon valamennyi átkelő teljesen bedugult. Már 13 órásnál is hosszabbak a sorok.

¬ Aki marad, az cinkos?

Nem akarom megsérteni a maradókat. Nekem volt lehetőségem, hogy külföldre távozzak. Amikor február 24-én kitört a háború, akkor néhányan – köztük én is, néhány napig – kimentek tüntetni. A rendőrök durván megvertek mindenkit, sok letartóztatás is történt, ám rövid időn belül megszűntek a tömeges tiltakozó akciók. Ha a szívemre teszem a kezem, meg kell vallanom, az ország összlakosságának számához képest nagyon kevesen tiltakoztak. Utána már csak egyéni tiltakozó akciókról érkeztek hírek, a társadalom teljesen passzívvá vált. És amikor ez bekövetkezik, akkor egyfajta karmaként rázúdul az, ami ellen nem emelte fel a szavát. Ilyenkor eszembe jutnak a híres német protestáns lelkész, Martin Niemöller szavai, aki a náci időkben azt mondta: először jöttek a kommunistákért, de nem szóltam, mert nem voltam kommunista. Utána jöttek a zsidókért, a szakszervezetisekért, majd a katolikusokért, és akkor sem emeltem szót. Aztán eljöttek értem, és ekkorra már nem maradt, aki szóljon.

¬ Ilyen a mai Oroszország is?

Igen. Az orosz hadsereg tönkretette Ukrajnát, az ukrán népet, az emberek pedig hallgattak. Sok olyan képet küldtek Moszkvából, amelyeken az emberek úgy ettek, ittak és szórakoztak az utcákon, mintha semmi sem történt volna. Most persze már mindenki menekül, és igyekszik elrejtőzni.

¬ Átcsap az elégedetlenség tiltakozásokba, vagy marad a passzivitás?

Nem hiszem, hogy komoly tüntetések lennének. Az utóbbi napokban ugyan páran kimentek az utcára, de nem sokan. A húszmilliós Moszkvában jó, ha néhány ezren tüntettek. Ez semmi: senki sem veszi észre, és semmit nem változtat meg.

¬ Igazuk van azoknak, akik szerint sokan azért támogatják Putyint, mert a rezsim a gyűlöletre épül?

A gyűlöletre és a rettegésre. Az oroszok gyűlölik a külvilágot, amely a rezsim propagandája szerint tönkre akarja tenni és meg akarja semmisíteni az országukat. Persze ezeket a vádakat a Kreml semmivel sem tudja alátámasztani. Mégis sokan egybegyűlnek Putyin zászlaja alatt, hogy harcoljanak a minket elpusztítani, megosztani és szétbombázni akaró külső ellenséggel szemben. Az elnök ideológiájában már régóta nincs semmi pozitív, előremutató elem. Évek óta minden csak a félelem fokozására, a gyűlölet mélyítésére irányul.

¬ Mi lesz ennek az útnak a vége?

Oroszország nem lehet nyertese ennek a konfliktusnak. Ukrajna a jövőbe néző ország, Oroszország pedig minden kapcsolatot megszakított a haladást mindig is képviselő Nyugattal, és a múltba akar visszatérni. Márpedig a világnak az a fele fog győzni, amelyik a fiatalságot, a haladást és a szabadságot képviseli. Oroszország vereségének jelei már most látszanak. Az orosz haderő annyira tehetetlen és technikailag elmaradott, hogy elpárolgott a verhetetlenségének a mítosza. Meggyőződésem, hogy végül kiűzik őket Ukrajnából, és ez a válság felgyorsítja a rezsim erózióját, hiszen elveszett a nagyság illúziója. A rezsimhű propagandisták persze mindent ki fognak találni, hogy megmagyarázzák a kudarcot. A gazdasági sajtóban egyre többször a visszaesés szinonimájaként használt „negatív növekedés” mintájára bevezethetik a vereség helyett a „negatív győzelem” kifejezést. Az emberek nagy része azonban meg fogja érteni, mi az igazság. ¬ németh andrás