Vágvölgyi B. András

Portré

2022. szeptember 29.

Fazekas István

Vágvölgyi B. András

író, újságíró, filmes

„Állítólag azon a napon születtem, amikor Godard a Kifulladásig című filmjét elkezdte forgatni, bár sosem mertem utánanézni, hogy igaz-e” – mondja az egyébként nem túl félős, 63 éves, Szegeden született író, újságíró, filmes. Édesapja szociológus, édesanyja angoltanár volt. A Ságvári Gimnáziumban végzett. „Vad, csajozós, balhés gyerek voltam.” Szegeden kezdte és az ELTE-n fejezte be jogi tanulmányait: „Nagyvonalúbb életre vágytam, mint amit egy bölcsészkarrier kínált.” Mégis szociológus-ösztöndíjas lett az MTA-nál, tanult Essexben, az Oral History Archívumnak 56-os életútinterjúkat készített, így vált barátjává Eörsi István, akiről könyvet is írt, és ő lett a Nagy Imre-temetés sajtófőnöke. Belépett a Fideszbe, majd az SZDSZ-be is. „Egy házban laktunk Vig Monikával, a lépcsőházban utánam kiabált, hogy kéne csinálni egy lapot.” Így született 1989-ben a Magyar Narancs, aminek 1991 és 1998 között a főszerkesztője volt. „Tirts Tamás egy sétán vetette fel, hogy használhatja-e a párt a lap szimbólumát.” Ma is bánja, hogy megengedte. A párt és a lap útjai 1991 végén váltak szét. Volt a The New York Times gyakornoka, a Harvardon filmkurzust hallgatott, 56-os játékfilmet rendezett, Japánban a kortárs popkultúra ejtette rabul, így született a Tokyo Underground című könyve. Pályázaton nyerte el a 9 című ferencvárosi magazin főszerkesztését, ahonnan mondvacsinált okokkal eltávolították: „Nem nekem, hanem Baranyi Krisztinának szánták a pofont az elvben őt támogató pártok” – mondja a napokban visszahelyezett főszerkesztő.

Két kapcsolatából négy lánya született, kettő Nagy-Britanniában él, a harmadik most diplomázik, a legkisebb általános iskolás. Tavalyi szívműtéte óta – „köszönöm jól vagyok” – a sportot hanyagolnia kell.

¬ Egy időben csak baseballsapkában lehetett látni. Ennyire ki akart tűnni?

A hat láb, három inches magasságommal nehéz észrevétlennek maradnom, és ha nem tudsz belesimulni a környezetedbe, akkor látszanod kell. Elirigyeltem Kamondi Zoli tübitejkáját, amikor filmezni kezdtem, de én valami nyugatias és plebejus fejfedőt szerettem volna, így lett a baseballsapka. De mióta rendesen megöregedtem, nem hordom, mert azt mondják, szépen őszülök.