Keletiszéllelérkezett

Fazekas István

Az ajtó résnyire ki van nyitva, de hogy mi lesz ebből, az még kétesélyes – mondja Marschall Miklós korrupciókutató az EU-nak tett ígéret alapján fölállítandó integritási hatóságról.

¬ A Transparency International (TI) támogatásával pályázott a korrupcióellenes hatóság tagjait kiválasztó testületbe, ám – pestiesen szólva – kigolyózták. Mi volt az elutasítás oka?

Mindössze egy rövid e-mailt kaptam, amiben tájékoztattak a pályázat eredményéről, illetve csatolták a három nyertes rövid életrajzát.

¬ Az átláthatóság mennyire valósult meg a kiválasztásnál? Hátrányt jelentett a TI „pártfogása”?

A kritériumrendszerről csak annyit tudok, ami a pályázati kiírásban is szerepelt: független, szakmai tapasztalatokkal rendelkező, feddhetetlen személyeket keresnek. Hogy ezt kik bírálták el, nem tudom. Valószínűleg nem vált előnyömre a TI ajánlása, amelynél 18 évig különböző vezető beosztásokban voltam, és amit a kormány azért is bélyegez Soros-szervezetnek, mert egyszerűbb hiteltelennek nyilvánítania, mint vitatkoznia vele. Ez Putyin know-how-ja.

¬ Miért jelentkezett, ha látható volt a végkifejlet?

Azért, hogy a felálló testület valóban betöltse a hivatását. Mivel 2018-ban nyugdíjba mentem, engem már nem érdekelnek karrierszempontok, nincs intézményi vagy más elkötelezettségem, nem zsarolhatnak vagy vásárolhatnak meg. Úgy gondoltam, ez egy afféle „bölcsek tanácsa” testület lesz, ahol nem operatív döntéseket kell hozni, hanem évtizedes tapasztalatok alapján, bizonyos értelemben „kívülállóként”, nemzetközi rálátással kiválasztani azt, aki a kiírásban feltett kritériumoknak a leginkább megfelel.

¬ A kiválasztottak – Tátrai Tünde, a Corvinus Egyetem tanára, a Pázmányon tanító Halász Zsolt Ákos, illetve Pataki Balázs Zoltán, aki húsz éve az Európai Bizottság tisztviselője – ilyenek?

Nyilvánvalóan kiváló szakemberek, de talán kevésbé mentesek az előbb említett intézményi érdekektől, mint mi lettünk volna. Hadd legyek óvatos, ne legyen az a látszat, hogy savanyú a szőlő.

¬ A hatóság munkájában részt venne?

Biztosan nem, hisz ahogy mondtam, az másfajta, operatív feladatot jelent. Jövőre már hetvenéves emberként nem hiszem, hogy ezt nekem kellene vállalnom, illetve közgazdász vagyok, nem is jogász, ehhez pedig az kellene.

¬ Nem számít sok jóra?

Pályám során számos antikorrupciós intézménnyel dolgoztam együtt. A sikeres működés egyik előfeltétele, hogy legyen mögötte politikai akarat – ez most van, még ha külső kényszerből is. Ám a korrupciót jól kell definiálni, ha fel akarunk lépni ellene. Itt már komoly problémák lehetnek. Magyarországon ugyanis a korrupció nem deviancia, hanem maga a rendszer. Itt nem az alkalom szüli a tolvajt, hanem a tolvaj szüli az alkalmat. Ez egy felülről kiépített szisztéma, az állam foglyul ejtése, ahol a hatalom kreálja azokat a jogszabályokat, feltételeket, amelyek alapján jelentős mértékű „törvényes” közpénzlenyúlás folyik. Tartok tőle, hogy a hatóság arra lesz kiképezve, hogy a szabályoktól való eltéréseket vizsgálja. Szakzsargonnal szólva: a grand corruption helyett a petty corruption lesz az ellenfél. De legyünk jóhiszeműek, minden változás kis lépésekkel indul el.

¬ Más országokban mennyire működőképesek az ilyen hatóságok?

Vannak kritikus pontok, mint a függetlenség, a vezető kinevezése, az erős felhatalmazás, a világos mandátum, a megfelelő költségvetés, az együttműködés másokkal a közigazgatásban és a civil társadalommal. Ezek a magyarországi változatban papíron megvannak. Ám akad itt egy paradoxon, amit én – némi iróniával – a fordított arányosság törvényének nevezek: minél korruptabb egy ország, annál több antikorrupciós hivatala van. Ez fordítva is igaz, Finnországban vagy Dániában hiába keresnénk „integritási hatóságot”, ott nincs ilyen. A kilencvenes évektől kezdve nagy volt a nemzetközi (Világbank, IMF stb.) nyomás, hogy a nagyon korrupt országok tegyenek valamit a korrupció ellen. A kormányok bevált válasza volt, hogy a legegyszerűbb egy új intézményt felállítani, miközben nem nyúltak hozzá lényegében semmihez. Ezek sokszor csak látszatintézkedések, politikai fügefalevelek voltak. A világban az elmúlt húsz évben felállított sok antikorrupciós hatóságnak úgy 80 százaléka teljesen hatástalan. Sőt bizonyos országokban az emberek az antikorrupciós testületeket tartották a legkorruptabbnak.

¬ Csodálkozna, ha a felálló hatóság rögtön bebizonyítaná, hogy az ellenzék korrupt?

Ha ilyenekre használnák, azzal a hatóság elég gyorsan lejáratná magát a közvélemény és az uniós intézmények előtt. Reményre ad okot, hogy a nagyon durva manipulációt az Európai Bizottság sem fogadná el. A legtisztességesebb persze az lett volna, ha Magyarország csatlakozik az Európai Ügyészséghez. ¬ TARNAY KRISTÓF ÁBEL