Ördögikörben

Fazekas István

A baromfiágazatot fenyegető válságjelenségekről, csődveszélyről, kilábalási esélyekről kérdeztük Bárány Lászlót, a Master Good társ­tulajdonosát, a Magyar Broilerszövetség elnökét.

¬ Jön-e már Ukrajnából elegendő gabona, el tudják látni az állatokat?

A baromfitáp alapanyagai közül egyedül kukoricából termett tragikusan kevés Magyarországon. Ráadásul – országrészenként különböző mértékben – erős toxinszennyezettséget mutattak ki a beszállított termésben. Különösen kirívó az aflatoxin magas szintje, amelyet még az etanolgyártó cégek sem tolerálnak, mert a visszamaradt mellékterméket nem tudják takarmány-alapanyagként értékesíteni. Az ukrán gabona a nyár eleje óta folyamatosan érkezik Magyarországra, mára egyensúlyi helyzet alakult ki a hazai kereslet és az ukrán gabonakereskedők kínálata között. A mi vállalkozásunk eddig húszezer tonna 2021-es és tízezer tonna idei betakarításból származó ukrán kukoricát vásárolt meg. A minősége jó volt, árban pedig versenyképesebb, mint a hazai közepes vagy még annál is gyengébb minőségű kukoricák.

¬ Mennyivel drágult az idén a takarmány előállítása?

A keverék takarmányok, más néven tápok ára alapvetően az alapanyag- és az energiaárak alakulásának függvénye. A nyáron betakarított gabonafélék (árpa, búza) és az olajos magvak (repce, napraforgó) beszerzési ára 30-40 százalékkal magasabb volt, mint egy éve. A kukoricáé pedig – legyen az akár magyar, akár import – 30 százalékkal nőtt. A nyugodt békeévekben egy tonna táp gyártásához 1800–2000 forintnyi gázt és áramot használtunk el, ez a mostanra több mint az ötszörösére ugrott. Amíg nem csökkennek jelentősen az energiaárak, ami 2023-ban nem várható, addig nem lesz olcsó takarmány sem a baromfi, sem más állatok számára. Ugyanakkor a magas költséggel előállított baromfihúsok és -készítmények piaci ára elérte a vevők tűrőképességének plafonját, ezért szerte Európában csökkenni kezdett. A piac ugyanis nem költségalapon áraz, hanem a kereslet-kínálat függvényében. Az árcsökkentés ütemét nem lehet előre látni, azt kizárólag a kínálat erős visszaesése állíthatja meg – vagyis az, ha a cégek csökkentik a kapacitásaikat, vagy le is állnak.

¬ Ilyen körülmények között feloldható-e az az ellentmondás, hogy az üzemanyagköltség miatt a gazdák még emelnék az áraikat?

Szerencsére a mezőgazdasági termelők hosszú hónapokon keresztül használhatták a kedvezményes áron beszerzett üzemanyagot. Gyakorlatilag az idei betakarítási és a szántóföldi munkákhoz még rendelkezésre állt az olcsó gázolaj. A jövő tavaszi és nyári munkákhoz már drágábban beszerzett gázolaj miatti költségnövekedést a jövő évi terményárakba próbálják majd beépíteni, de nem biztos, hogy képesek lesznek rá.

¬ Várhatók-e csődök a baromfitartóknál vagy a húsüzemeknél a gyenge forint, a rég nem látott infláció, a magas kamatok miatt?

A tél beálltával nagyon sok baromfitermelő nem telepített napos állatot, mert nem vállalja a veszteséges termelés kockázatát. Ez nyilván csökkenteni fogja a levágható baromfik számát, emiatt előbb-utóbb veszteségessé válik a feldolgozás is. Az utóbbi négy hónapban egy nagyobb és három kisebb csirkevágó üzem fejezte be az élő állatok átvételét és feldolgozását. Azok a vállalkozások vannak nehéz helyzetben, amelyek egy lábon állnak. Az integrációban működő, a termékpálya több elemét birtokló cégek kockázatvállalása megoszlik, ők válságállóbbak. De sajnos a magyar baromfiágazatnak még a harmada sem ilyen. A következő hat-nyolc hónap igen fájdalmas lesz, hiszen a költségnyomás ellenére az említett okok miatt nem nagyon lesz lehetőség az árak emelésére. A finanszírozást pedig a forinthitelek szinte vállalhatatlanná nőtt kamata lehetetleníti el.

¬ Hogyan látja mindeközben a saját cége esélyeit?

45 éve dolgozom a baromfiágazatban, ez lassan két emberöltő. Láttam olyant, hogy rövid időn belül több nagyon nagy baromfis cég örök időre eltűnt a versenypályáról: 2004–2006 között például a Hajdú-Bét, majd a Bábolna-csoport, s a Carnex zárta a sort. Most nem érzékelek ekkora bajt, de azt határozottan állítom, hogy lesznek további kiszállók, elsősorban a rosszul vezetett, tőkehiányos kis és közepes cégek. Ám az olyan vállalkozások, mint a miénk is, amelyeknél az árbevétel legalább 40 százaléka exportból származik, kivédhetik az árfolyamkockázatot. És lesznek olyanok is, amelyek a bajban lévőket felvásárolva még meg is erősödnek.