Hideglelés

Nehéz átérezni a válság súlyát, ha a pestiek még a Bosnyák téri kofák előtt kígyózó sorban is azon tanakodnak, hogy inkább a melegebb, de ezekben a napokban igencsak esős Maldív-szigetekre, vagy a kicsit hűvösebb, de ragyogó napsütést ígérő Tenerifére utazzanak. A libamáj kilója 19 ezer forint (tavaly akciósan még egy tízesért is el lehetett csípni), de így sem fog az árus nyakán maradni. „Több a vevő, mint eddig volt” – mondja a hentes, és rálicitál a zöldséges is: „Az árakban van vagy 20 százalékos emelkedés, de a forgalom nem csökkent.” Miért is hozná a felszínre egy ilyen szituáció a szolidaritás érzését? És miért alakulna ki együttérzés azokban, akikből – bár maguk is szembesülnek a szegénységgel – a politikai kurzus kommunikációja kiöli ezt az attitűdöt?