Kevesen gondolják, hogy kivételes építészeti érték Salgótarján, hiszen a Kádár-kor sűrítménye. A ma zömében elhanyagolt épületek egy társadalmi, építészeti utópia jegyében születtek, és nem a mérnökök tehettek a bukásról. Hartmann Gergely építész elmondja, miért lehetnénk rá büszkék.
Gulyás Attila, 2022
Erről szól még a cikk:
JIMMY 1
A KIRÁLY
A NÉP TENORJA
HARTMANN GERGELY ÉPÍTÉSZ
SALGÓTARJÁN IKONIKUS ÉPÜLETEIRŐL, HOLDBÉLI TÁJRÓL
Sétárahív
„Hej, Salgótarján új állomásán / Kinéztem az expresszből és / Meghibbantam pillanat alatt / Miattad mert téged láttalak.” Nógrád megyeszékhelyéről sokaknak talán a Cseh Tamás–Bereményi Géza-dal ugrik be. Vagy, maradva a kultúránál, a salgóbányai városrész híres szülöttje, Zenthe Ferenc, a Nemzet Színésze, akinek a nevét viseli a helyi színház. Esetleg a Salgótarjáni Bányász TC focicsapatának legendás, két mexikói olimpiai bajnokkal is büszkélkedő Szalay–Répás–Básti középpályás sora. A századik születésnapját tavaly ünnepelte a város, amely méltó ajándékot kapott: a különleges építészeti együttesét bemutató, Salgótarján modern építészete 1945–1990 című szép kötetet a Kedves László Könyvműhelye kiadásában. Szerzője, Hartmann Gergely a XX. századi hazai és nemzetközi építészet kutatója, a remek épületfotókat Gulyás Attila készítette. Hat sétára invitálnak, összesen 69 állomáson vezetnek végig, rengeteg közérthető építészeti ismerettel és egyéb színes kulturális adalékkal. A Főtér központi épületéről, a „Józsiról” (József Attila Művelődési és Konferencia Központ, tervezte Szrogh György, 1966) például megtudjuk azt is, hogy 1974 tavaszán egymás után koncertezett ott az amerikai dzsesszzongorista, Rhoda Scott és a Gyevcsata szovjet női beatzenekar. A város meghatározó építésze a lakóterves Magyar Géza volt, az ő kompozíciója egyebek közt a (leánykori nevén November 7., jelenleg Apolló) mozi, a múzeum és a városháza alkotta fórum. „Salgótarján kevés megyeszékhelyünk egyike, ahol a rendszerváltás után nem épült pláza; kis túlzással elmondhatjuk, minek is, hiszen már 1968-ban megnyílt” – írja a szerző Finta József mozgalmas térplasztikának nevezett Pécskő Üzletházáról. Mináry Olga, az első Ybl-díjas építésznő (1964) kockaháztervei eredetileg az óbudai kísérleti lakótelephez készültek, aztán Salgótarjánban az Ybl Miklós úton – hol máshol – is megvalósultak. A jobb időket látott bányász- és iparváros az elmúlt 30 évben lakóinak több mint harmadát elveszítette, de egyedülálló épített környezete megmaradt, és ugyanolyan figyelemre méltó, mint a természeti környezete.¬Puszta Dóra