Egérfogóban

Veres Viktor

Másfél évvel ezelőtt, amikor részben a Kijev külterületeire hulló rakéták és bombák jelezték az Ukrajna elleni orosz invázió kezdetét, néhány nap alatt szinte teljesen megszűnt az élet az ukrán fővárosban: az utak kiürültek, a boltok és éttermek bezártak, az emberek pedig százezerszámra menekültek. Bár a Kijev elleni orosz támadás hősies visszaverését követően a fiatalabb, általában családalapítás előtt álló réteg visszatért a fővárosba, az egykor nyüzsgő utcák nem teltek meg élettel. És a következő csapás sem váratott magára: tavaly novembertől Oroszország az energiatermelő és -elosztó infrastruktúra szisztematikus rakétázásával próbálta megtörni Kijev és Ukrajna ellenállását, és elégtételt venni a sikeres harkivi és herszoni ellentámadásért.

Az egykor hárommilliós Kijev – ahova az utóbbi hónapokban az elmenekült több mint egymillió ember több mint fele hazatért – mára annak ellenére visszanyerte régi arcát, hogy mindennaposak a légiriadók, s legalább hetente egyszer el is érik a város területét a messziről kilőtt rakéták. A modern nyugati légvédelmi eszközöknek köszönhetően azonban szinte minden lövedéket sikerül a célba érkezését megelőzően hatástalanítani. De még így is megdöbbentő látni, hogy a főútvonalakon korábban általános közlekedési dugók ismét elszaporodtak. A fővárosiak döntő többsége annak ellenére sem vonul az óvóhelyekre a szirénák felbőgése után, hogy úton-útfélen megtalálhatóak azok a figyelmeztetések, melyek szerint a túlzott önbizalom lehet a város és lakóinak gyengesége. Bár az oroszokat sikerült biztonságos távolságra visszaszorítani, éjfél és hajnali 5 óra között továbbra is érvényben van a kijárási tilalom, amit sokan megszegnek. Például azok, akik nem bírják ki az életet az éjszakai bárok nélkül. Ezek ugyan hivatalosan nem működhetnének, ám több, titkos helyen lévő, zárt vendégkört kiszolgáló lokál nyílt a városban.

„Szinte ijesztő, hogy mindent képes megszokni az ember. De az is biztos, hogy ha ennek vége lesz, az sem lesz könnyű időszak, akkor fognak ugyanis előjönni a stressz okozta betegségek” – mondja egy kijevi. Sokan egyébként attól is tartanak, hogy a főváros viszonylagos jóléte értetlenséget és talán dühöt kelt azokban, akik a fronton vagy a frontvonal közelében lévő városokban sokkal nehezebb körülmények között próbálnak életben maradni. A kijeviek döntő többsége mindenesetre egyértelműen folytatni akarja a harcot Oroszország vereségéig, de azért olyanok is akadnak, akik a rendet többre tartanák a szabadságnál.