¬ Már kiskorában is rocksztár szeretett volna lenni?
Nem, focista. Ki tudja, sosincs késő! Dehogynem! Ha Olaszországban járok, mindig elmegyek focimeccsre, hatalmas Torino-drukker vagyok. Meccsre járni szerintem tök jó dolog, de Magyarországon nem szívesen megyek. Már kisgyerekként az volt itt az első stadionélményem, hogy a lelátón folyamatosan megy a buzizás, románozás, cigányozás, ez pedig teljesen elborzaszt. Ezzel szemben Olaszországban a szurkolás olyan kulturált módon történik, hogy az emberek a gyerekeikkel mehetnek meccsre.
¬ Jól beszél olaszul és angolul. Mi tartja Magyarországon?
Szeretek itt élni, pontosabban Budapestet nem cserélném el semmiért. Olaszország mint ország sokkal szimpatikusabb Magyarországnál, de Budapest nagyon jó hely. Maximum azt tudom elképzelni, hogy a nyugdíjas éveimet töltöm majd Olaszországban. Budapest közel sem tökéletes város, de rengeteg benne a lehetőség, inspiráló a hangulata, habár az nem jó, hogy az ország ennyire Budapest-központú. Vidéken sokszor nem tudunk hol fellépni, egyszerűen nincsenek klubok, ahol élő zenét játszanak.
¬ Hogyan formálta a személyiségét az, hogy rövid idő alatt nagyon sikeres lett a zenekara?
Vicces, mert az elején olyan vágyaim voltak, hogy milyen jó lenne öt év múlva fellépni a Bánkitó Fesztivál nagyszínpadán. Ez egy év múlva következett be. Meglepő volt az a tempó, amivel a sikereket elértük. Nagyon jó, hogy ennek mind a pozitív, mind a negatív oldalait együtt éljük át a srácokkal, így kellő rálátással tudunk egymásnak lelki támogatást nyújtani. Rengeteg önismereti munka van abban, hogy jól érezzem magam ismert emberként. Szerintem az emberi testet-lelket nem arra találták ki, hogy rendszeresen többezres közönség előtt játsszon. Mindannyian igyekszünk páros lábbal a földön maradni, sőt nálam az önbizalompara még mindig sokkal kardinálisabb bárminemű sztárallűrnél.
¬ Mi a következő fontos lépcsőfok a Carson Coma életében?
Jövőre ötéves lesz a banda, amit az MVM Dome-ban nagyszabású koncerttel ünnepelünk majd áprilisban. Nagyon várom, ez lesz az első arénás fellépésünk.
¬ Az utóbbi időben a brüsszeli magyar kulturális intézet lemondta a koncertjüket, és egy önkormányzati rendezvény szervezői is jelezték, hogy ott mégsem léphetnek fel. Hogy viszonyul az ilyesmihez?
Erre elég egyszerű választ tudok adni, ami egyben tükrözi a viszonyulásomat is a politikához: leszarom. A brüsszeli koncert lemondása szerintem nem nekünk ciki. Bármennyi koncertet lemondhatnak, eltörölni nem tudnak. Ez nem az ötvenes-hatvanas évek.
¬ Idén a Szigeten „A homofóbok buzik” feliratú pólóban lépett fel. Mi alapján döntötte el, hogy ezt fogja viselni?
Általában mindig két-három ruhaopcióval érkezem egy koncertre. Nem voltam ebben a felsőben biztos, de a többieknek nagyon tetszett, így maradt. Nem tagadom, ez részben kiállás, hiszen több LMBTQ-témájú dalunk is van. Ez egyfajta értékrend-közvetítés is részemről.
¬ Bayer Zsolt a pólója miatt szardarabnak nevezte.
Vicces, hogy egy felső ki tud akasztani embereket. Az is furcsa, hogy ebből hír lett. Ha Bécsben léptem volna fel ugyanebben a pólóban, egyetlen osztrák hírportál sem írta volna meg, és ez elgondolkodtató. Sokkal jobban érdekelne, hogy – ha már a pólót nem – vajon a zenénket szereti-e Bayer Zsolt. Nem akarok aktivistáskodni, és nagyon szomorú, hogy ha felveszek egy ilyen pólót, akkor a fél ország úgy éli ezt meg, mintha beszóltam volna nekik. A zenekar és én nem a hatalom vagy bárki ellen vagyunk, hanem emberi értékek mellett.
¬ Mit gondol a könyvek fóliázásáról?
Pontosan ugyanazt, amit bármilyen más gondolkodó ember, aki ezt az interjút olvassa.
¬ A zenekarának nincsen már kiadója, menedzsere, mindent önök csinálnak, sőt meg is élnek a zenélésből. Hogyan lettek önállóak?
A bookingon kívül mindent mi csinálunk, meg a szuper csapattagjaink. Egyszerűen lejárt a kiadónkkal a szerződésünk, és úgy éreztük, nincsen értelme meghosszabbítani, mert már addig is rengeteg mindent csináltunk meg magunknak, amit egyébként a kiadónak illett volna. Egyébként többünket is vonz ez a zenei menedzsment, elsősorban azért csináljuk ezt a részét, mert élvezzük.
¬ Mit fog csinálni, amikor már a zenekarból esetleg nem tud megélni?
Egyelőre a zenére fókuszálok, és nem szeretném, ha a gondolataimat vagy a kreatív energiáimat más vinné el. A Carson Coma szinte a második családom, nagyon sok időt töltünk együtt, de azt gondolom, fontos, hogy ne csak zenekarként csináljunk programokat, hanem mint barátok is. Segít a feltöltődésben, ha a zenekari dolgokon kívül más élmények is összekötnek minket. Ugyanakkor igyekszem „civil” barátaimmal is időt tölteni, de szükségem van magányra is. Egyedül zenélni egy szobában, az nagyon ki tud kapcsolni. Inkább az a fontosabb kérdés szerintem, hogy mit fogok csinálni akkor, ha már nem lesz kedvem zenét írni, koncertezni. Ez nem hobbizenekar, de ez a hobbim. ¬ Csendes-Erdei Emese
