Igazi lúzernek tűnhetett kortársai szemében a kaliforniai Justin Boogaard, aki bölcsészdiplomával a zsebében még mindig a nagymamájával élt, és bár egy startupok indulását segítő cégnél dolgozott, igazából fogalma sem volt, mihez kezdjen magával. Mégis éppen ezeket a látszólag hátrányos körülményeket sikerült a javára fordítania. Egy nap ugyanis a nagyi – látva, hogy unokája milyen gyakran jár Uberrel – szólt neki, hogy ő is szeretne olcsón taxizni, mert már kezd félni a vezetéstől. Amikor Justin felvilágosította, hogy azt csak egy okostelefonos applikáció segítségével tudná megtenni, akkor Betty Lou Luce – félig viccesen, félig komolyan – felsóhajtott, hogy igazán alapíthatna egy vállalkozást, amely lehetővé teszi számára, hogy „butatelefonnal” is használhassa az utazásmegosztó szolgáltatást. Ez a kósza ötlet indította be Justin és a barátja, David Lung fantáziáját: mi lenne, ha létrehoznának egy telefonos diszpécserközpontot, ami segít az idősebbeknek, hogy ők is igénybe vehessenek internetes szolgáltatásokat. Az elgondolás azért tűnt ígéretesnek, mert akkoriban (2016-ban) még 75 millió amerikainak nem volt okostelefonja, és az idősebbek, ha volt is ilyen készülékük, akkor sem feltétlenül használták olyan magától értetődően, mint a fiatalabbak.
