„Arra ébredtünk október 7-én, hogy megszólaltak a szirénák, piros riadó volt. Az én szobám nem biztonságos, de van két óvóhelyünk, odarohantunk a szüleimmel” – emlékezett vissza a HVG kérésére a 22 éves Jael Medina a Hamász támadására. A fiatal nő a Gázai övezet északi határánál lévő Netiv HaAszara mosavban élt, ez az izraeli település fekszik a legközelebb – mindössze 400 méterre – az övezettől. „A fejünk felett rakéták repültek, a testvéreim és az édesapám pedig az ablakból látták, ahogy egy terrorista siklórepülővel éppen leszáll. Rögtön tudtuk, hogy ez valami szokatlan. Szerintem a mosavban húszan nem élhették túl a támadást, de csodával határos módon a héttagú családom és a nagyszüleim – akik szintén a mosavban éltek – mind megmenekültek” – tette hozzá. „Boldogok vagyunk, hogy túléltük, de közben megpróbálunk megnyugodni, békére lelni saját magunkkal” – mondta el egy jeruzsálemi szállodából, ahova a mosav tagjainak egy részét költöztették.
A 900 fős mosavot a korábbi években legalább három rakétatámadás érte, mindegyik egy-egy halálos áldozattal járt. A települést elektromos kerítés, a palesztin orvlövészektől pedig betonfal védi. A gazdálkodók által is lakott mosavban jelenleg katonák tartózkodnak. A hadsereg későn érkezett, majd meg kell magyarázniuk, hogy miért, de máshova is menniük kellett – felelte azzal kapcsolatban, hogy érez-e neheztelést.
A kérdésre, hogy egyszer majd visszatérnek-e, azt válaszolta, ez óriási dilemma, de egyelőre nem ezzel foglalkoznak. Jael filmkészítést tanult, és éppen egy olyan forgatókönyvön dolgozott, amely arról szólt, hogyan lehet élni a fenyegetettség árnyékában. Ám, mint mondta, a támadás után teljesen új történetet kell írnia, mert a valóság felülmúlta a képzeletet, ilyen még nem volt Izrael megalapítása óta. A kisfilmjének üzenete a világnak: Ha Izrael leteszi a fegyvert, nem lesz Izrael. Ha a palesztinok leteszik a fegyvert, béke lesz. „Életemben először vagyok valóban reményvesztett. Nem tudjuk, mi van még hátra, mit hoz a jövő. Tudunk-e erős közösséget építeni, meg tudjuk-e védeni a szeretteinket, a gyermekeinket, fel tudunk-e építeni mindent elölről, vissza tudunk-e térni az életünkhöz?”
