¬ Díváknak, nagyvadaknak számítottak régen a fajsúlyos színészek. Hogy viseli, hogy mára csökkent a szakma képviselőinek presztízse?

Kíváncsisággal állok mindenhez. Egy-két kollégám sírdogál, hogy nem találkozott Csehov-, Shakespeare-szerepekkel. Euripidésztől Csurkáig sokfélét játszottam. Minden korszakban mázlista voltam, nagyon gazdag pályára nézhetek vissza. Semmi sem maradt ki az életemből. Hosszú idő után elmentem a Vígszínházba, és megnéztem Az üvegcipőt. Még kötődöm is hozzá, játszottam benne hajdanán. Ünneplőbe öltöztettem a szívemet, mint a Róka A kis hercegben. Nagyon elszomorodtam, mert üvegcipő helyett bakancsot láttam. De hogy valami jót is mondjak, mélyen meghatott Mácsai Pál, hogy a színikritikusok díjának átvételekor engem is felsorolt mint akitől tanult.

¬ Elintézte egykor a magyar színészeknek, hogy biztosítva legyenek a filmforgatásokon. A fagyos Dunán szerzett bátorságot, hogy beperelje a Mafilmet?

Dühös tett volt a részemről, azért, mert ezt művelte velem a stáb, kiszolgáltatott helyzetbe hoztak. Amikor kórházba kerültem, bejött hozzám a szakszervezetis, hogy maradjak csendben, mert rosszul fogok járni. Három év alatt eljátszottam tíz filmszerepet, utána nem játszottam el még harmincat.

¬ Huszonöt év tiltólista, a filmes karrier elvesztése nem ásta alá az önbecsülését?

Nem áshatta alá, mert a tehetségemet nem vették el. Csodákat játszottam színházban, rendkívül nagyszerű rendezőkkel. Olyan emberek vettek a szárnyaik alá, mint Várkonyi Zoltán, Horvai István, Kapás Dezső. Aztán jöttek a fiatalok, akik kíváncsiak lettek rám: Zsótértól Balázs Zolin át Kovalikig gondolkodtak bennem, főleg férfiszerepekben.

¬ Igazi bombázó volt, akiért bolondultak a férfiak. A vígszínházi legenda szerint amikor egy szál kombinéra vetkőzött a Hátsó ajtóban, sokkal több konyak fogyott a szünetben a férfi nézők körében...

A gyönyörű nővérem mellett sokáig idétlen kicsinek számítottam. A főiskolai osztálytársaim szintén gyönyörűek voltak. Örökké én játszottam a dajkát, az összes karakterszerepet. Az aranyemberben csináltak belőlem szép kislányt.

¬ Hogyan tudta kezelni a férfi-nő viszonyt a kulisszák mögött?

A színházban nem voltak viszonyaim, egy esetet leszámítva. Psota Irén helyett beugrottam A hattyúba a Madáchban. Fekete paróka, hátul kivágott fehér bársonyruha volt rajtam. Bessenyei ott bóklászott a színházban. Meglátta a hátamat, és onnantól hatalmas üldözés indult, öntötte rám az érzelmeket. Partnerbe sose voltam szerelmes, persze fel tud lobogni színpadon a szerelem. A Tartuffe-ben majdnem elvesztettem a fejem Bubik Pistával, de ahogy kimentem a vasajtón, onnantól nem működött az érzelem. Pista tüneményes pasi volt, mindig hozott magával egy kis cédulát, odaadta nekem mint Elmirának, randevúra hívott. Ha éppen semmi sem jutott eszébe, egy szívet rajzolt átszúrt nyíllal.

¬ A női méltóságot szokta manapság hiányolni. Hol csúszott el a dolog?

Eleve a méltóságot hiányolom. Nem adják meg maguknak az emberek, vagy nincs olyan erő bennük, ami segítené őket abban, hogy nyugodtan merjenek nemet mondani. Amit hitelesen éreznek, azt vállalják fel! Lehet, hogy pillanatnyilag negatívumot szül, de hosszú távon egyenesíti a gerincet.

¬ A színházi szakmán átviharzó me toora, abúzustörténetekre is igaz ez?

Azért haragszom a me toora, mert lecsillapítja a férfiakat az udvarlásban. Egy-egy simogatás nem mindig tolakodás, lehet kedvesség is. Valami szépség hiányzik most a kapcsolatokból, a férfiakban jó nagy adag gátlást ültettek el. Ha visszaélnek a helyzetükkel, és kihasználják a nőket, azt büntetendőnek, börtönbe valónak tartom. Én soha nem éreztem, hogy bárkinek, rendezőnek, gyártásvezetőnek ki lennék szolgáltatva, ha nem engedek valami képzelt vagy valós vágyakozásnak, akkor hátrányba kerülök.

¬ A Nemzeti-utód Pesti Magyar Színházban nem ért szép véget a karrierje. Végül is elküldték, vagy magától mondott fel?

Az új igazgató, akit mi szavaztunk meg, megígérte, hogy egyben tartja a társulatot. Ehhez képest közölték velem, hogy fellépti díjas leszek. Majd elájultam! Arra a kérdésemre, hogy „Kállait megtartottátok, miért ne maradhatnék én is státuszban?”, azt a választ kaptam, hogy: „Kállai haldoklik.” „Ha ez a kritérium, inkább elmegyek” – mondtam. Tisztességből végigjátszottam a szezont. Huszonhét év után bepakoltam a kis holmimat egy sportszatyorba, és kiléptem. A padon ülő műszakiak kérdezték: „Művésznő, mi történt?” „Elmegyek” – mondtam. Erre ők: „Hát ezek hülyék!”

¬ A kormányhoz lojális művészeket, intézményeket támogatják, a többi boldoguljon, ahogy tud. Egykori MASZK-elnökként mi erről a véleménye?

Mélységesen nem tetszik a tendencia, ami felé a dolgok haladnak. A színházban nincs politikai jobb- és baloldal. Maximum annyi, hogy jobbról bejössz, balra kimész. Ami pedig a büfében elhangzik, magánügy. Szakonyi Károly hívására lettem az MMA rendes tagja. A székfoglalómban arról beszéltem, hogy „nagyon-nagyon sok mindent játszottam életemben, ásót még soha. És ha csak egy ásónyomnyit tudok betemetni a szakmában húzódó árokból, akkor már volt értelme annak, hogy belépjek az akadémiába.” ¬ Szentgyörgyi Rita