Leckétvegyenek

A Hamász és Izrael legújabb – immár ötödik – háborúja a legszörnyűbb történelmi megrázkódtatásokat idézi fel mindkét oldalon. A szélsőséges palesztin szervezet október 7-ei mészárlását többen Izrael 9/11-ének nevezték, emlékeztetve az 1948-as első arab–izraeli háború Gázához közeli kibucok körüli csatáira vagy az 1973-as jom kippuri háborúban Egyiptom és Szíria váratlan támadására. A Hamász válogatott kegyetlenségekkel elkövetett vérfürdőjében több zsidót öltek meg egy nap alatt, mint a holokauszt óta bármelyik napon. Az 1948-as háborút követő másfél évtizedben hozzávetőleg 800 ezer zsidó menekült el az arab országokból, többségük Izraelbe.

Palesztin oldalról a „Nakba” – a katasztrófa – érzése jött elő, amikor az 1948-as háborúban 700 ezer palesztin menekült el vagy kényszerült távozásra az otthonából. A Gázai övezet 2,3 milliós lakosságának többsége a menekültek leszármazottja. Izrael – a légicsapások miatt – a Gázai övezet északi felén élő több mint egymillió palesztint távozásra szólította fel, de nekik nincs hova menekülniük. Egyiptom – tartós menekültválságtól félve – nem nyitotta meg a határát, ezért több százezren maradtak Gáza északi felén. „Még egy elvándorlást nem lehetne elviselni” – fogalmazott Moszab Abu Toha költő és esszéista, akinek a felmenői a Tel-Aviv melletti Jaffóból érkeztek a Gázai övezet északi részén lévő Dzsabalíjába. A palesztin identitásba mélyen beépült Nakba nemcsak a múlt, de a jelen is: a kelet-jeruzsálemi palesztin lakóövezetekből már nemcsak egyes családokat, hanem közösségeket evakuálnak – írta a Foreign Policy amerikai külpolitikai folyóiratban Daniel Seldemann izraeli ügyvéd, Jeruzsálem-szakértő.

Palesztinok körében többen tagadják a holokausztot, a Hamász pedig az alapítása óta – a chartájában is rögzítve – hirdeti, hogy a folyótól a tengerig „fel kell szabadítani” Palesztinát, azaz el kell pusztítani Izraelt, nemcsak a zsidó állam létezését, de annak jogát is megtagadva, ami a regionális hegemóniára törő Iránnak is külpolitikai alapvetése. A jeruzsálemi Óvárosban a HVG munkatársa több olyan arab kereskedővel is találkozott, aki tagadta, hogy ahol most az al-Aksza-­mecset – az iszlám harmadik legszentebb emléke – van, ott az ókorban zsidó templom állt, melynek megmaradt nyugati fala a judaizmus legszentebb helye. Izraelben pedig sokáig úgy vélték, a Nakba csak arra kitalált palesztin tézis, hogy megfosszák Izraelt a legitimitásától. A két nép messzebb került egymástól, mint valaha, hogy elismerje a másik nemzeti traumáját és nemzeti törekvéseit – Izrael létezését és jogát a létezéshez, valamint a biztonsági igényét, illetve a palesztin államiság elfogadását –, ami a békéhez vezető út kezdete lehetne.