¬ Huszonéves erdészként miért kezdett őshonos zalai gyümölcsfajtákat menteni?
Erdészként a Göcsej tanyavilágába kerültem, ahol mintha száz éve megállt volna az idő. Az erdőtömbök kellős közepén élt 1-2 háznép, nem volt se víz, se villany. Testközelből, naponta láttam, hogyan működött régen ez az archaikus, önfenntartó világ. Megrendítő és tanulságos volt, ahogy a halálváró, a saját maguk és a kultúrájuk végére készülő emberekkel találkoztam.
¬ Úgy gondolta, megakadályozhatja a pusztulást?
Nem vagyok egy idealista Don Quijote, de amikor rádöbbentem, hogy ez a kultúra végérvényesen el fog tűnni, elkezdtem keresni gyerekkorom érdekes, egyedi gyümölcsfajtáit, felkutattam az írott forrásokat. Gondoltam, találok majd 30-40-50 fajtát, és ezzel jól megőrzöm a Göcsej gyümölcskultúráját. Aztán 500 fajtánál már tudtam, hogy valami nagyon nagy baj van – és nem csak az én tudásommal. Elhatároztam, hogy nem a kertészeti, hanem a néprajzi szempontokat választom.
¬ Ezekből lettek a nevezetes Tündérkertek?
Igen, megmutattam a gyűjtés szempontjait, és a Kárpát-medence magyarlakta területein elkezdődtek az önálló gyűjtések. Sokkal nagyobb sikerhez segített a gondviselés, mint hittem volna, nem tudom, hány száz Tündérkert van már. És szándékosan nem tudom, mert különféle hivatalok egyszer csak elkezdték kérni, követelni a Tündérkertek névsorát. De mi a fenének kell nekik, hát semmit sem tettek bele, mi soha nem állami támogatást, uniós projekteket, hanem jóakaratú embereket kerestünk. Ebben nincsen pénz, és ez távol tart mindenkit, akire a közösségeknek nincs szükségük. Ez a siker kulcsa, az elvégzett munka, a kulturális érték őrzése. Pár évtized alatt Európában, de talán az egész világon páratlan gyűjtemény jött létre, amely egy nép gyümölcsészeti örökségét, 3500 fajtát őriz.
¬ Ön továbbadta a fiainak, amit az apjától kapott?
Nem, és ez nagy bűnöm, furdal is a lelkiismeret. De Péter fiammal éppen indulunk Erdélybe, ő az ottani hagyományos ecetkultúrával ismerkedik. Szóval, stílusosan fogalmazva, azért nem esett messze a fájától. Attila elsősorban a gyümölcsfák oltását végzi bámulatos hatékonysággal, Tamás, aki informatikus és Pesten él, a gyűjtemény adatbázisát kezeli. Mindenkinek megvan a feladata.
¬ Mit gondol, a szomszédos Őrség miért ismerősebb a Göcsejnél?
A Göcsejnek nincsen píárja, kevesen ismerik, holott a kutatásaim alapján az 1800-as években például sokkal gazdagabb volt az Őrségnél. Talán az volt a kulcsmomentum, hogy az ’50-es, ’60-as években, amikor a határsáv miatt az Őrségnek közel a felét lezárták, a falvak lakói próbálták a gyerekeiket minél előbb minél távolabb elküldeni a végekről. De a ’80-as évek végétől sokan visszatértek, életet leheltek a szülőföldjük kultúrájába. A Göcsej kicsit távolabb esik ugyan a határtól, de a falvai gyakorlatilag belepusztultak ebbe az örökségbe. Rátermett vezetők, hozzáértés, mecenatúra híján mostanra elnéptelenedett, kimúlt.
¬ A városiasodás nem hungarikum, a fák helyére épületek „nőnek”. Mi tarthatja meg a fiatalokat a falvakban?
Nagyon egyszerű a válasz: a szabadság. Amit jelenleg vidékfejlesztésnek neveznek, az nem egyéb, mint a magyar vidék szisztematikus elpusztítása, ez a folyamat most már a végóráit éli. A deportálásokat, a kitelepítéseket és Kádárt még túlélte a vidék, de az úgynevezett rendszerváltásba belepusztult. De hát hogyan is lehetne megőrizni mondjuk csak nálunk, a nyugati végeken a magyar vidéket, amikor osztrákoknak átjátszották az összes földet!? Az én szülőföldem határában már gyakorlatilag nincsen magyar tulajdon. És amikor ezt szóvá tettem, a miniszterelnöknek írtam egy nyílt levelet, közölték, hogy a földforgalmi törvény fölülírja az alaptörvényt. Felülírja? Azt, amire felesküdnek? Gyakorlatilag elárultak bennünket, ezt tudomásul kell venni. Esélyünk sincs vidéken.
¬ A pálinka az viszont hungarikum. Jó ötletnek tartja az otthoni főzés megkönnyítését egy alkoholbeteg világelső országban?
Nem az lesz alkoholista, akinek van bora vagy pálinkája, hanem az, akinek nincs. A reménytelenség, a kilátástalanság sodorja az embert az alkoholhoz mint végső „megoldáshoz”. 2010. szeptember 27-én nálam volt az első szabad pálinkafőzés, nálam hirdették ki a törvényt. Aki maga főzi a saját minőségi pálinkáját, az nem alkoholista. Spurkulátumnak hívták a Göcsejben a pálinkát, ami az ecet mellett a legfontosabb orvosság volt. Az iszákost megvetették. Csak körtéből 123 fajtát főztem eddig, de még messze van a vége, mert 400 fajta van a gyűjteményben, és mindnek megvan a saját illata, íze, karaktere. Mutasson nekem valaki hasonlót a világon! 38 százalékos és pálinkának nevezik? Ugyan már, öregapám ezzel áztatta a lábát, ha megfázott! Szerintem ma az emberek 95 százaléka nem ivott igazi, gyümölcsből készült pálinkát. Legalább két évtizeden keresztül kutattam a Kárpát-medence régi magyar pálinkakultúráját, aztán beiratkoztam a keszthelyi egyetemre pálinkafőző mesterképzésre, végül arra jutottam, hogy aki jó pálinkát akar főzni, az olvassa el, mit írnak a könyvek, aztán csináljon mindent másképp. ¬ Puszta Dóra
