Szavazatot vegyenek! (Vigyázat, kísérlet!)

„Úgy hangzik, mint valami rossz tréfa, de ez a szomorú igazság: Németországban, alig valamivel a választások előtt szavazatok vásárolhatók - készpénzért!” - harsogta a Bild am Sonntag a szavazás előtti héten, megtévesztve a választások hivatalos felelősét is, aki „a demokráciát súlyosan károsító, perverz bűnügynek” nevezte a cashvote.com oldalon folyó tevékenységet. Az illetékes államügyész és a megkérdezett jogi szakértők rögtön bejelentették: a szavazatok árusításáért öt év szabadságvesztés kapható. Felült a hírnek a Frankfurter Allgemeine Zeitung, az n-tv, a Stern, a hírügynökségek közül az AP, a dpa, tőlük pedig átvette a hírt jó néhány más országbeli lap is. "A politika iránti növekvő cinizmus, különösen a fiatalok körében, felerősíti azt a szándékot, hogy demokratikus jogaikat készpénzre váltsák" - borongott a Guardian az esetről beszámoló cikkében. 
Csaknem az összes német újság teljes komolysággal ismertette, hogy az oldalon a szavazásra jogosult állampolgárok tíz eurós áron értékesíthetik szavazataikat. Az  így összegyűjtött voksokat a honlapot üzemeltető Fortschritt cég ezres, illetve tízezres csomagokban kínálja fel a pártok híveinek, 6250 illetve 59 ezer eurós akciós áron - hüledeztek a német lapok, amelyeknek humora világhírű: elég a „mi Waldónkat” a World Trade Center tetején, egy repülővel a háta mögött ábrázoló fénykép valódiságán elmélkedő Spiegelt hoznunk például. „Hiába keresi az ember kétségbeesetten annak nyomát, hogy itt valami viccről lenne szó; nem találni semmit” - összegezte a Cashvote utáni nyomozásai eredményét is a neves hetilap.
A súlyos erkölcsi, jogi és politikai konzekvenciák levonására késztető Cashvote a választások előtt egy héttel, szeptember 15-én kegyelmezett meg: honlapján megjelent a szöveg, miszerint a projekt nem más, mint a magát az "Extrém Közép Pártjának" nevező, 1999-ben alakult csoportosulás szatirikus akciója annak demonstrálására, hogy a német politikai életben valami nem stimmel. A honlap készítői akciójuk leleplezése után bocsánatot kértek mindenkitől, akiket vállalkozásuk megbotránkoztatott - és azoktól is, akik komolyan gondolták felajánlásukat, pénzt mégsem kaptak voksukért. Ám az mindenképpen elgondolkodtató, mennyien lennének hajlandóak pénzzé tenni szavazati jogukat - vonja le az eset tanulságait az Extrém Közép.
Akadt azért német választó, aki nem vesztette el a humorát: az internetes fórumok hozzászólói jókat nevettek a lapok rövidlátásán, s egyre lesték, a beetetett sajtóorgánumok mikor tüntetik már el anyagaikat legalább az internetről (az idézett cikkek a mai napig megtalálhatók a világhálón). „A tisztánlátáshoz elegendő lett volna utánanézni annak, ki a domén tulajdonosa. A webszájtot egy kieli illetőségű underground művész jegyezte. Kis utánajárással kideríthető lett volna, kikről is van szó” - írja egy hozzászóló, aki szerint nyilvánvalóan árulkodó jel az is, hogy a „szavazatkereskedelmet” bonyolító cég a 10 euróért „vásárolt” voksokat 6 euróért „árulta”. „Hogyan lehet ilyen árak mellett nyereséges egy vállalat?” - teszi fel a kérdést. Valaki más arról számol be, miként „adta el” szavazatát: „Egyetlen rubrikát sem töltöttem ki, s még azt sem ikszeltem be, melyik pártnak adnám a voksomat. Küldés után mégis megjelent az üzenet: >>Köszönjük, ’Keresztnév’ ’Vezetéknév’! Adatait elmentettük.<<”