Egy közszolgálati dj kommerszre vált

Akiket behív a stúdióba, hogy a John Peel Sessions műsorában koncertszerű felvételt készítsen velük, befutottak. Neve és meghívása hitelesít, a szerkesztő-dj-t ugyanis a minőség és nem a sikeresség érdekli. Sok zenekar önálló lemezként meg is jelentette a BBC-felvételeket. "Rengeteg nagy név megfordult nálunk, talán csak a Beatles és a Stones nem. Az újabb nagy nevek közül az Oasis sem; ők azért, mert sosem tartottam különösebben jónak, amit csinálnak. A Blur viszont jött párszor. Inkább az ismeretlen, különös zenék a kedvenceim. Talán az, amikor a punkkorszak közepén a Slits bejött hozzánk kétszer. Varázslatos volt" - mondta a 63 éves Peel a belgrádi B-92 rádiónak adott nyilatkozatában.
Peel az ötvenes években, Liverpoolban nőtt fel, s őt is - akárcsak másokat a városból, például John Lennont és Paul McCartney-t - Elvis nyerte meg egy életre a rock and rollnak. Amikor 1960-ban Amerikába került és rádiózni kezdett, bárkinél naprakészebb volt a "brit invázióként" emlegetett zenekarokból: Beatles, Rolling Stones, Kinks, Animals, Yardbirds. 1967-ben tért haza Angliába, és egy kalózrádiónál eltöltött időszak után a BBC Radio One-hoz szerződött.
"1988-ig létezett a needletime [kb. lejátszási idő] fogalma a BBC-nél. A lejátszási jogdíjakat kezelő szervezet (Phonographic Performance Ltd.) és a zenészeket tömörítő szakszervezet (Musician's Union) korlátozta a lemezekről játszható zene mennyiségét. A Radio One-nak például összesen három órája volt a saját csúcsidején belül. A nap többi részében olyan zenét játszottunk, amelynek jogaival a BBC rendelkezett" - mondja a veterán dj a róla szóló, In Sessions Tonight című könyvben műsora kezdeteiről. Peelnek heti két nap áll rendelkezésére a BBC Maida Vale stúdiójában, hogy felvételeket készítsen a kiválasztottakkal.
"Nem én találom ki őket, ők találják ki magukat. Beküldenek egy demót, ha tetszik, lejátsszuk, aztán szólok a kollégáimnak, Louise-nak és Dave-nek,  hogy hívjuk be őket egy felvételre. Ennyi az egész. Elég sok elismerés jön azért, hogy ezeket a zenekarokat behozom a rádióba. Pedig ez valójában olyan, mint lapszerkesztőnek lenni: a hírekért nem jár elismerés" - értékelte egy októberi rádióadásban a 63 éves John Peel több mint  harminc év felfedezéseit.  "Az a feladatom, hogy bandákat hallgassak meg a világ minden tájáról, és rögzítsem a zenéjüket. Nem érdemlek tapsot érte, ez a munkám, ezért fizetnek."
Harmincöt év  alatt elképesztően hosszú lett a névsor, számos együttes akad benne, amely hírnevet szerzett, és sok olyan is van, amelynek egyetlen maradandó opusza éppen a BBC-koncert. John Peelnek üzleti szempontokra nem kellett tekintettel lennie, amikor válogatott és szerkesztett; megtehette.