Európai jegybankelnök lesz. Vagy elítélt

Öt év börtön és 375 ezer eurós büntetés, vagy nyolc év az álomállásban, a büntetéshez hasonló nagyságrendű éves fizetéssel? A párizsi büntetőbíróságon január 6-án kezdődött meg a Crédit Lyonnais tíz évvel korábbi három mérlegének meghamisítása ügyében indított bírósági eljárás első tárgyalása, amelyen a kilenc gyanúsított között van Jean-Claude Trichet is. A per ellenére a francia kormány mellett az EU pénzügyminiszterei is jelezték, továbbra is támogatják Trichet jelölését. 
Miért ragaszkodnak vajon a büntetőeljárás alatt álló Trichet-hez mint a hitelességre és a feddhetetlenségre olyannyira kényes EKB elnökéhez? Az eurózóna létrehozásakor a két nagy, Franciaország és Németország nem tudott megegyezni, ki legyen a tagországok monetáris ügyei és a közös fizetőeszköz felett őrködő EKB első elnöke. A németek diktálták az eurótagság feltételeit, cserébe a franciák akarták adni az első elnököt - Németország azonban ebbe nem ment bele, attól tartva, hogy a francia elnökség felpuhítaná az amúgy szigorúan az infláció alacsonyan tartására létrehozott EKB-t. Maradt hát a kompromisszumos megoldás, némi háttéralkuval: így lett elnök a semlegesnek mondott, ám a németekhez közelebb álló holland óriás, Wim Duisenberg, aki a szóbeszéd szerint nyolcéves megbízatásának felénél átadja a kormányrudat a franciák emberének, Trichet-nek. Duisenberg tavaly be is jelentette idei lemondását, a német fél pedig nyiltan elsimerte, hogy a legtöbb közgazdász számára álomállást jelentő pozícióra a franciák jelölhetik saját emberüket. Ebben a tudatban hagyta a francia kormány, hogy az EKB alelnöki pozíciójából tavasszal távozó francia Christian Noyer utódja görög legyen, tudván, Trichet várható elnöklésével megmarad a képviseletük a hattagú igazgatótanáccsal rendelkező európai jegybankban.
Miért nem választanak vajon a franciák másik, feddhetetlen előéletű jelöltet a pozícióra? Franciaországnak Trichet mellett - aki a szakma által nemzetközileg is vitathatatlanul elismert jegybankár, olyan vezetőnek tartják, aki képes e fontos intézmény irányítására, a pénzpiacok bíznak benne és tisztelik - két másik jelöltje volt: Jean Lemierre, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnöke, valamint Pascal Lamy, az EU kereskedelmi ügyeiért felelős biztosa. Csakhogy Lemierre-t sokan nem tartják alkalmas személyiségnek az EKB vezetésére, Lamy pedig jelenlegi pozíciójánál fogva inkább politikusnak, mint makrogazdasági szakembernek számít. Ha Trichet felmentést kap, valóban ő lenne az ideális jelölt. Ha.
S valóban álomállásnak számít-e az EKB elnöki széke? A bankra egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy átláthatóbbá és az angol jegybank politikájához hasonlatosabbá váljon az eurózóna központi pénzintézete is. Ennek megfelelően a francia kormány 2002-ben már jelezte: elképzeléseik szerint az EKB a jövőben konkrét inflációs célkitűzés meghatározásával működne. A leendő jegybankelnöknek ugyanakkor kezelnie kell az ellenkező irányú nyomást is, amely szerint a banknak nem az alacsony inflációs szint elérésére és megtartására, inkább a gazdasági növekedés segítésére kellene koncentrálnia. Végül, ám közel sem utolsósorban kezdenie kell valamit a hamarosan kibővülő eurózónával is; az újonnan csatlakozó országokkal ugyanis akár huszonkettőre is nőhet az eurót használó országok száma, ez pedig - jelenlegi formájában - lehetetlenné tenné az EKB hatékony működését.