A rendezett megjelenés fél siker © sxc.hu |
„Néha a legelemibb viselkedési, vagy megjelenési szabályokat nem tartják be, akik megjelennek az állásinterjún” – mondta Bajkai Edit, a TESK Tanácsadó Kft. HR-szakértője. „Meglepően hangzik, de rendszeresen előfordul, hogy aki interjúra érkezik, pontatlan, ápolatlan, vagy egyszerűen nem köszön. Egy-egy ilyen apróság nagyban ronthatja az illetőről kialakuló képet.”
A pozitív benyomás kialakítását már azelőtt érdemes megkezdeni, hogy a jelölt egyáltalán megérkezett volna az interjúra. Azaz érdemes utánanézni, hogy milyen jellegű állásról van szó – amennyiben ismert a cég, amelyhez interjúzni készül (több helyen az első interjún nem derül ki, hogy konkrétan melyik vállalat hirdette meg a pozíciót. Extrém példának tűnhet, de előfordul olyan is, hogy a szobába belépő aspiránsnak fogalma sincs, hogy milyen jellegű munkára pályázik.
Természetesen a megérkezésnek is gesztusértéke van, ezért a pontosság mindennél fontosabb, sőt, érdemes 5-10 perccel korábban érkezni. Ha mégis becsúszna egy kis késés, már akkor oda kell szólni az interjú helyszínére, amikor kiderül, hogy a pontos érkezés kivitelezhetetlenné vált, nem pedig a megbeszélt találkozó kezdete után pár perccel. Az ajtón belépve egy sor további tényezőre kell figyelni – például a helyes testtartás, ruházat, stílus. A jelölt öltözéke legyen ápolt, rendezett, s lehetőség szerint színben összeillő. A szélsőségeket – miniszoknya, szakadt póló, stb. – feltétlenül érdemes kerülni, s abból sem lesz probléma, ha egy picit még túl is öltözi a jelentkező a helyzetet (mindenképpen jobb, mintha alulöltözné). A köszöntésnél a kézfogás legyen határozott, de ne túl erős (persze a „döglött hal” erősség sem szerencsés).
Ami a testtartást illeti, az interjú során érdemes odafigyelni a testbeszédre (ehhez lásd Testbeszéd-szótárunkat), s a határozott fellépésre. Bajkai Edit szerint az ideális jelöltnek minden kérdésre van konkrét, tömör válasza, folyamatos szemkontaktust tart az interjúztatóval, s az esemény során higgadt és megfontolt magatartást tanúsít.
A beszéd stílusa és mennyisége egyaránt fontos. Nem szabad sem túl szótlannak, sem túl bőbeszédűnek lenni, meg kell találni az arany középutat. A fogalmazás során kerülni kell a negatív töltetű mondatokat, s inkább több cselekvést ábrázoló, aktív képet, igét kell használni. Ügyelni kell, hogy ne hadarjunk, s ne beszéljünk túl lassan sem. A beszédmennyiséghez hasonlóan itt is meg kell találni az egyensúlyt.
Az interjúra érdemes vinni a kinyomtatott szakmai önéletrajzot – amely mentes kell, hogy legyen a helyesírási és stilisztikai hibáktól. A jelentkezőknek pedig érdemes önvizsgálatot tartani azelőtt, hogy megjelennének a helyszínen, s felmérni saját képességeiket. Olyasvalaki például, aki már attól zavarba jön, ha két-három emberrel kell farkasszemet néznie, jobban teszi, ha átgondolja, hogy valóban alkalmas-e egy vezető pozícióba.
Alapvető szabály, hogy az interjúra már csak kikapcsolt mobiltelefonnal menjen be a jelölt, azt is tartsa a zsebében. A kocsikulccsal is hasonló a helyzet, az asztalra hanyagul kirakott slusszkulcs ugyanis távolról sem kelt szimpátiát. Ugyanígy kerülendőek a pikáns, vagy trágár viccek, a túlságosan nagy mellény, illetve a magánélet és a család emlegetése.
A fenti szabályok betartásával garantáltan kellemes, pozitív első benyomás alakul ki az állásinterjún, ez pedig rövid-, és hosszútávon egyaránt a jelentkező előnyére szolgál majd.
