Nehéz fellépni a mobbing ellen © sxc.hu |
Annak ellenére, hogy a közvélemény számára Magyarországon még nem ismert a „mobbing”, azaz a munkahelyi pszichoterror kifejezés – melyet a köznyelvben munkahelyi kicsinálásként szokás emlegetni –, a munkapszichológusok már hazánkban is kimutatták a jelenség előfordulását. Dr. Kaucsek György és dr. Simon Péter kutatása szerint a magyar munkahelyeken előforduló pszichoterror-esetek száma megegyezik a Nyugat-Európában mért adatokkal. A 1996-ban végzett kutatást azonban nem követte semmilyen további közpolitikai lépés vagy ismeretfejlesztő társadalmi célú kampány. Még a Magyarországon aktív multinacionális nagyvállalatok humánerőforrás-politikája sem foglalkozik a jelenséggel, holott Nyugat-Európában a mobbing elleni fellépés már vállalati szinten is megjelenő, bevett gyakorlat.
A munkahelyi pszichoterror Európa nyugati országaiban nem számít magánügynek. Számos helyre fordulhat problémájával az az európai uniós állampolgár, akit a munkahelyén főnöke, egy vagy több kollégája, beosztottja – vagy adott esetben ügyfele – részéről rendszeresen különféle ellenséges atrocitások érnek. A legtöbb szakszervezet foglalkozik a jelenséggel, gyakran még segélyvonalat is működtetnek e témában. Számos állami és magán tanácsadó szolgáltatás foglalkozik a mobbing kérdésével, mind a munkáltatók, mind a munkavállalók érdekében: tréningeket tartanak, ismertető, figyelemfelkeltő kiadványokat jelentetnek meg, számos honlap szól a témáról, illetve személyre szabott tanácsadással is foglalkoznak. Nagy-Britanniában például a munkahelyi zaklatás mindenféle fajtájának a megelőzésére munkahelyi biztosokat jelöltek ki, akikhez munkahelyi pszichoterror esetében vállalaton belül közvetlenül is lehet fordulni. Számos EU-országban elterjedt a cégen belül független testületként működő szakértők alkalmazása, akikhez többek között a munkahelyi pszichoterror esetei is tartoznak, de a munkavállalónak joga van külső közvetítő céghez is fordulni megoldásért munkahelyi problémájával. Ezenkívül az állami közpolitika különféle szereplőihez fordulhat a sértett, így például az ombudsmanhoz vagy a munkaügyi és az esélyegyenlőséggel foglalkozó hatóságokhoz. Az egészségügyi ellátás terén is specializált szaktudás fogadja a pszichoterror sértettjeit.
A mobbing-esetek kezelését célzó európai uniós szolgáltatások általában két szempontból problematikusak. Egyrészt az integrált ellátás megoldása jelent gondot, másrészt általában a hatékonyság, ezen belül is leginkább a hatékony jogi képviselet ellátása. Az integrált szolgáltatás a sértett ügyfeleknek abból az általános igényéből indul ki, hogy a pszichoterror által előidézett akut problémákra – melyek az életüket átfogóan érintik – viszonylag egyidőben, és nem egymást követően, legyenek képesek reagálni: a terápiás beszélgetés, az orvosi ellátás, a jogi, kommunikációs és karriertanácsadás lehetőleg egymással párhuzamosan fussanak, ezzel is támogatva a rehabilitációs folyamatot.
Problémás fellépni ellene (Oldaltörés)
Egészségi problémákat is okozhat © sxc.hu |
A jogi képviselet kérdése azért problematikus, mert nagyon nehéz jogilag megragadni a mobbing-eseteket. Egyfelől nem minden EU-tagállam jogalkotásában jelenik meg expressis verbis a mobbing mint kategória. Egyes országokban – mivel a törvényalkotást nem találták szükségesnek – jogszabályok helyett gyakorlati útmutatókat, belső szabályzatokat, eljárási kódokat alkalmaznak (Írország), vagy bírósági határozatokat vesznek alapul (Németország, Spanyolország), vagy mind az állami, mind a privát szektorra vonatkozó kollektív szerződésekben szabályozzák (Németország). Franciaországban, Belgiumban, Dániában és Finnországban viszont kifejezetten mobbing-esetekre szabott törvényeket fogadtak el az elmúlt pár esztendőben. Másfelől a hatékony jogi képviselet kérdése a munkahelyi pszichoterror általános érvényű definíciójának a hiányából adódóan is problematikus. Az Európai Parlament elfogadta ugyan 2001-ben azt a határozatot, amely a munkahelyi zaklatás témakörében külön rendelkezik a munkahelyi pszichoterrorról, ebben azonban a mobbing fogalmának egy meglehetősen nyitott definíciója szerepel. A definíció kérdése visszavisz a társadalomtudomány világába, ahol szintén nincs konszenzus a fogalom definiálásának tekintetében. Különféle iskolák különféle szempontokat adnak a jelenség szabatos leírására és magyarázatára vonatkozóan, Nagy-Britanniában például az etológiai eredetű mobbing kifejezést nem is használják, helyette a „bullying” a bevett elnevezése a jelenségnek.
A munkahelyi ellenséges atrocitások elleni fellépés kapcsán az Európai Uniós gyakorlatot tekintve leszűrhető, hogy Európa nyugatibb tájékain sincs sokkal reménytelibb helyzetben az, akit kollégái pszichésen ki akarnak csinálni a munkahelyén. Mindenképp fontos tény, hogy a munkahelyi pszichoterror fogalmának jelentésével kapcsolatos tudatosság már megjelent, mind állami, mind uniós szinten, a sértettek hatékony ellátása azonban még számos problémát hordoz, és sok pénzébe kerül mind az államnak, mind a munkáltatóknak. Abban mindenki egyetért, hogy a gyakorlatban a megelőzés hatékonyabban működik – ilyen irányú intézkedéseket viszonylag hamar és egyszerűen lehetne itthon is tenni, bevezetésként –, mint a már kialakult esetek kezelése.
Kulcsfontosságú lenne mind állami szinten, mind a vállalatok szintjén olyan irányelvek elfogadása, amelyek felhívják a figyelmet a bántalmazó magatartás minden lehetséges formájára, illetve egyben azok elutasítására, elősegítve a tudatosság növelését az erőszak minden – azaz nem feltétlenül fizikai – formájával kapcsolatban.
Süvecz Emese
MONA Alapítvány
A mobbingról szóló cikksorozatot az Európa Tanács Daphne programja támogatja
