Manapság, sokkal inkább, mint bármikor, olyan emberekre van szükségünk, akik képesek vezetni. Mások vezetésének képessége nagyon sok készséget igényel, olyanokat, amelyek tanulhatók és fejleszthetők. Senki sem születik vezetői képességekkel: ezeket tapasztalati úton tanuljuk: hallgatással, megfigyeléssel és ezen túl lelkiismeretes, folyamatos önértékeléssel és fejlesztéssel.
A múlt század vezetői cselekedtek. A jelen vezetői terveznek. A jövő vezetői tanítani, támogatni fognak. A 21. századi vezető képességeket fog fejleszteni és felszínre hozni. Ezek a vezetők nem fognak mindenhez érteni (hiszen ez lehetetlen), de olyan emberekkel fogják magukat körbevenni, akik rendelkeznek azzal a tudással, amivel ők nem. És ezek az emberek feltétel nélkül megbíznak majd benne, elfogadják céljait és útmutatásait.
A tudás és a kompetencia elválaszthatatlanul összefüggnek egymással. Az egyén tudása és tapasztalása azonban akkor tekinthető kompetensnek, ha a tényleges tevékenységben megjelenik az eredménye. A kompetencia mint általános, objektív kategória nem létezik. Erősen kötődik a megoldandó konkrét feladathoz és ahhoz az egyénhez, aki a megszerzett tudását a probléma megoldására fordítja. A kompetencia-fogalmat egzakt módon csak tevékenység keretében lehet tetten érni, a kompetenciafogalom használata konszenzuson alapul és megegyezés kérdése. Általánosan elfogadott jelentése: egy személy alapvető, meghatározó jellemzői, amelyek okozati kapcsolatban állnak az adott munkakör ellátásához szükséges kritériumszintnek megfelelő hatékony és/vagy kiváló teljesítménnyel.
Tartalmi partnerünk a HR Portál, a teljes cikket itt olvashatják.
