Szép dolog a hazafiság, az pedig különösen tiszteletet ébreszt, ha egy párt kiáll a határon túl rekedt magyarság érdekeiért. A Fidesz ostorozza is rendesen Jan Slotát, a Szlovák Nemzeti Párt demokratának valóban nem nevezhető vezetőjét, s jut a bírálatból a magyar kormánynak is, amely a még ellenzéki párt szerint elárulja a kisebbségben élő nemzettársainkat. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a múlt héten az egyelőre ugyancsak ellenzékben lévő Szerb Haladó Párt (SZNSZ) vezetőivel folytatott budapesti találkozóján védte a vajdasági magyarok érdekeit: a vendégek, köztük Tomiszlav Nikolics elnök, támogatást kértek az Európai Néppárthoz való csatlakozáshoz, cserébe a 350 ezres magyarság jogainak tiszteletben tartását ígérték. A szerbiai párt közleménye szerint a két szervezet végül annyira összemelegedett, hogy a Fidesz küldöttséget meneszt majd az SZNSZ április végi belgrádi kongresszusára.
A találkozó azonban nagy vihart kavart, legalábbis a Vajdaságban. A legnagyobb ellenzéki pártnak számító SZNSZ ugyanis csak másfél évvel ezelőtt vált le a szélsőségesen nacionalista Szerb Radikális Pártról (SZRSZ), s az 57 éves Nikolics az SZRSZ egyik alapítója volt. Az SZRSZ másik „atyja” a hét éve a hágai Nemzetközi Törvényszék fogdájában ülő Vojiszlav Seselj. Amikor a háborús bűnökkel vádolt pártvezér Hágába ment, Nikolics évekig ügyvezető elnökként vezette a pártot, amely szeparatizmussal vádolta a magyarságot, be akart lépni a belarusz–orosz szuperállamba, baráti kapcsolatot ápolt Slotáékkal, viszont hallani sem akart az etnikai alapú vajdasági autonómia megteremtéséről. Nikolicsot korábban azzal is vádolták, hogy Horvátországban maga is háborús bűncselekményeket követett el, s bár a bíróság tisztázta a nevét, aligha véletlen, hogy Seselj csetnikvajda címmel tüntette ki a szlavóniai harcok után.
Az SZNSZ az utóbbi hónapokban tompított a retorikáján, ám a hivatalos pártprogram két legfontosabb eleme továbbra is a helyi magyar pártok által is támogatott vajdasági autonómia felszámolása és a Magyarország által is elismert Bosznia-Hercegovina szétszakítása, azaz Szerbia és a boszniai Szerb Köztársaság egyesítése. Még ha Nikolicsék komolyan gondolták is, hogy szakítanak a nacionalista múlttal, figyelmet érdemel, hogy a Fidesz, amely Bajnai Gordon miniszterelnököt Gyurcsány Ferenc exkormányfőhöz, az MSZP-t pedig a „komenista múlthoz” köti, milyen eleganciával huny szemet afölött, hogy a radikálisok és csetnikek félkatonai egységei húsz éve igencsak szorgoskodtak a horvátországi magyarok elűzésében és kifosztásában, a különféle névre keresztelt csetnikmozgalmak pedig rendszeresen terrorizálták a vajdasági magyarokat.
A Fidesz és az SZNSZ természetesnek aligha tűnő közeledése nem jöhetett volna létre a legnagyobb vajdasági magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) közvetítése nélkül. Bár a párt cáfolja, hogy köze lenne az egymásra találáshoz, nyílt titok, hogy VMSZ-politikusok is szorgalmazták a találkozót. Az utóbbi napok nyilatkozatai is gyanúsak: Nikolics a napokban közölte, „el sem tudja képzelni Szabadkát úgy, hogy az önkormányzatban ne legyen jelen a VMSZ”, míg Pásztor István VMSZ-elnök azt mondta, nem tartja elképzelhetetlennek az SZNSZ-szel való együttműködést. A vajdasági magyarok jó része ezt másképp gondolja – ők még emlékeznek arra, amikor a békésebb radikálisok útra való szendvicseket, a hevesebbek pedig kést ígértek nekik – s az internetes fórumokon százszámra olvashatók a VMSZ-t lehordó bejegyzések.
A vajdasági magyar párt az eddigi kényszerszövetségesét, a Borisz Tadics államfő vezette Demokrata Pártot (DSZ) biztatja, hogy nyisson az SZNSZ felé. A magyar képviselők ugyanis nem szavazták meg a központi költségvetést – mert a kormány az ígértnél kevesebbet szánt a Vajdaságnak –, a DSZ erre kiszorította a VMSZ-t a szabadkai és a zentai önkormányzati vezetésből. Előfordulhat, hogy Nikolicsék közvetítésével a VMSZ elérhet részeredményeket, ám hosszabb távon veszélyes lehet a VMSZ és a Fidesz politikája. Ha ugyanis a múlt heti és ahhoz hasonló találkozókkal sikerül európai szinten vállalható szövetségest faragni a jelenleg még nem igazán szalonképes SZNSZ-ből, akkor a következő parlamenti választás után a DSZ mindenféle skrupulus nélkül nagykoalíciót hozhat létre az egykori radikálisokkal. Akkor pedig már nem lesz szükség a magyar voksokra, ami az eddigi szerbiai tapasztalatok alapján egyenlő lehet a magyarság érdekérvényesítő képességének minimálisra olvadásával.
NÉMETH ANDRÁS
(A szerző a HVG munkatársa)
