Elvi alap

Kiszorulnak a nemzetközi és a magyarországi szélsőjobb ruhatárából a korábban szívesen hordott márkák, helyüket a nyíltan neonáci ideológiára építő cégek termékei veszik át.

Szélsőjobboldali körökben nem számít már igazán menőnek a brit Lonsdale ruhamárka, az új sztár inkább a német Consdaple. A magyarázat egyszerű, a fél évszázados, elsősorban sportruházatban utazó Lonsdale csak részben rejti magában a hitleri náci párt német nyelvű rövidítését – NSDAP –, míg a Consdaple-ben az összes „szükséges” betű a helyére kerül. A magukra adó szélsőségesek félig kicipzározott dzseki alá veszik fel pólójukat, mert így csak az NSDAP felirat, illetve a náci sasra kísértetiesen emlékezető madársziluett látható.

Mivel több német stadionból kitiltották már a Consdaple-t, és a rendőrök szemmel tartják az ilyen pólót hordó fiatalokat, olyan ügyesen kódolt ruhadarabokra is szükség van, amelyek viselése alkalmas arra, hogy – ahogy mondanák – a „magunkfajták” felismerjék egymást. A neonáci tüntetéseken leggyakrabban előforduló ilyen öltözékeket ajánló márkák egyike a magát a norvég viking legendához kötő Thor Steinar. A 2002-ben alapított cég első – a német SS-éhez hasonló – márkajelét be is tiltották, és a Thor Steinart áruló németországi boltok az antifasiszták állandó célpontjává váltak, az üzletek előtt gyakoriak a szélsőjobbosok és a baloldaliak közötti kakaskodások is.

A Thor Steinar pályafutását derékba törheti az a hivatalos forrásokból nem megerősített hír, hogy a német vállalatalapítók tavaly eladták a céget egy arab üzletemberek által Dubaiban bejegyzett társaságnak. Az egyik német neonáci csoport, az esseni Action Group Essen már meg is hirdette a Steinar bojkottját, mivel szerintük elfogadhatatlan, hogy „a nemzetiszocialisták bonyolult világnézetrendszerét egy arab által gyártott pólón ismertessék a világgal”.

Töretlenül népszerű viszont a Doberman Streetwear, a Pitbull, az Ansgar Aryan, az Eric and Sons, vagy az igencsak beszédes nevű MaxH8 – a szélsőjobboldaliak körében szerencseszámnak számít a 8-as, illetve a 88-as szám, mivel az angol ábécé nyolcadik betűje a h, így a 88 a Heil Hitler köszöntés kódja –, míg a cipők között a New Balance nevű amerikai gyártó a divatos. Utóbbi az N kezdőbetű révén vált népszerűvé, mivel az akár a nemzetiszocializmus rövidítése is lehet.

Az új márkák előretörése azzal is magyarázható, hogy a régi kedvenc cégek – amelyeket a nacionalista és antiszemita szélsőjobb a politikával jóval kevesebbet foglalkozó punkmozgalomtól örökölt – igyekeznek elhatárolódni a neonáciktól. A Lonsdale 2003 óta kampányol azért, hogy bizonyítsa, nem köthető a politikához. Még ma is kaphatók például azok a pólói, amelyek azt hirdetik, hogy a „Lonsdale minden színt szeret”. Hat évvel ezelőtt a brit cég szponzorált több németországi melegfesztivált, annak ellensúlyozására, hogy helyi vásárlóinak legalább a 12 százaléka kerül ki a szélsőségesek közül. „Az a célunk, hogy érdektelenné váljunk a szélsőjobb számára, és felkeltsük azok figyelmét, akik eddig nem szívesen viselték a ruháinkat” – mondta újságíróknak Tobias Heupts, a Lonsdale németországi marketingcégének vezetője. Az akció sikeres volt, több régi szélsőjobbos Lonsdale-tulajdonos nyilvánosan égette el addig kedves pólóját és pulóverét.

Hasonló politikát folytat a talán legjobb brit teniszező, az 1930-as években szinte minden versenyen győztes Fred Perry nevét viselő ruhagyár is. A márka annak köszönhette átmeneti szélsőjobboldali népszerűségét, hogy cégére egy babérkoszorú, és a cég árult olyan pólót is, amelynek nyakát vörös-fehér-fekete csíkok – a nácik horogkeresztes zászlajáról ismert színek – díszítették. A vállalat egy ideje színes bőrű sportolókat is alkalmaz reklámkampányaihoz, és nem szállít szélsőjobboldaliakat öltöztető üzleteknek. A politikai semlegességet célozza az is, hogy az „ideológiai identitásrablás” áldozataivá vált cégek kivonták kínálatukból a neonácik körében népszerűbb, általában legolcsóbb termékeket. A punkok egyik kedvenc márkája, a Ben Sherman pedig már szinte teljesen kikopott a neonácik ruhatárából, miután kiderült, hogy a céget zsidó kereskedő fia, Bernard Sugarman alapította, és a neonáci bőrfejűekhez csatlakozott szélsőjobbos punkok úgy döntöttek, nem hajlandók „tisztátalan” ruhát viselni.

A magyar szélsőjobbosok körében a nemzetközi trendekhez képest a Lonsdale még mindig felülreprezentált, ám a radikálisok ruházati igényeinek kielégítésére szakosodott budapesti Viking bolt vezetői a Szent Korona Rádió honlapján megjelent nyilatkozatukban arról számoltak be, hogy Magyarországon is népszerűek az ideológiai alapú új márkák. Így például sokan keresik a hazai gyártású Sturmabteilung termékeket. Ezek népszerűsége mögött valószínűleg az áll, hogy a névadó német SA elévülhetetlen érdemeket szerzett Hitler hatalomra jutásának elősegítésében.

Igaz, a bolt nem megy túl jól, amit a tulajdonosok szerint az is bizonyít, hogy a magyarországi zsidók még nem szálltak be a szélsőjobboldalnak szánt cikkek kereskedelmébe. „A mi zsidóinknak még elveik sincsenek, ha pénzt látnak benne, rögtön rácsapnak. Egyszerűen nem éri meg ezekkel foglalkozni, ehhez elhivatottság kell” – idézte a Szent Korona Rádió a cégvezetőket.

NÉMETH ANDRÁS

Hozzászólások